Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - MÉRLEG - Barta János, ifj.: Nyakas Miklós: Eltűnt iratok nyomában: Egy hajdanvolt kiváltságolt kerület, a Báródság / 68–69. o.

végleg lezárult. A funkció elvesztése a lakosság számára egyre nehezebbé tette kiváltságainak megőrzését, a viták, perek mégis képesek voltak megerősíteni összetartozásuk tudatát. A kerület kiváltságai politikai szempontból és a rendi jogok tekintetében 1848-ban szűntek meg. A közbirtokossági szervezet azonban, tekintettel a közös erdőhasználatra, túlélte a polgári forradalmat, és átmentődött a dualizmus éveire is. Tanulságos példát szolgáltat a kerület nemeseinek (vagy a nemességre törekvőknek) román nemzetisége is. A Kárpát-medencei román társadalmat hagyományosan csonka társadalomnak szoktuk tekinteni, amelynek nem volt nemessége, a jobbágyi lakosság tehát egységesen kelhetett fel magyar földesurai ellen. A Báródság román nemesei éppen úgy harcoltak valóságos vagy vélt jogaikért, mint magyar osztályos társaik, és semmivel sem voltak elnézőbbek jobbágyaikkal szemben. 1843-ban például éppen úgy tiltakoztak a közteherviselés terve ellen, mint ahogyan ezt a magyar nemesség tette. Esetük tehát semmiképpen nem fér bele a magyar nemes-román jobbágy ellentétet kizárólagossá tévő koncepcióba. Talán ez is egyik oka annak, hogy miért hagyhatta közömbösen mindeddig a román történetírást a kerület története. (A kötetet egyébként három idegen nyelvű — angol, német, román — összefoglaló zárja.) A Hajdúsági Múzeum és a Hajdúböszörményi Polgármesteri Hivatal (a Studia Oppidorum Haidonicalum két gondozó szerve) méltó külsővel tudta megjelentetni Nyakas Miklós tartalmában rendkívül izgalmas kötetét. A kiadványt számos kép díszíti, személyek, tájak, pecsétek ábrázolásai, a képaláírások pedig jó magyarázatokkal hárítják el a félreértés veszélyeit. Néhány zavaró hibát azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül. Szerencsés lett volna egy áttekinthető térkép beillesztése. A szerző a 19. sz. végi térkép (17.) segítségével kívánja bemutatni a Báródság kiterjedését, a hozzá tartozó falvakat. Ennek elmosódó vonalai, nehezen olvasható felírásai azonban alig tudják betölteni ezt a szerepet. A kisebb figyelmetlenségek közé tartozik, hogy a szerző a Báródság esetében hol három, hol négy hadnagysággal számol. Találunk néhány betűhibát is. Sajnos akad közöttük olyan, amely egyetlen betütévesztéssel is képes lehet a járatlan olvasót megzavarni. (A kinyomtatott szó ugyanis érthető, csak éppen azon a helyen értelmetlen.) A szerző az itteni első határőröket székhelyeknek nevezi székely helyett (9.), míg túrmezei lakosok jellemzésében a nemesek szó helyett nemcsak áll (23.). A kötetben található figyelmetlenségek természetesen nem csökkentik annak történész-szakmai érdemeit. Nyakas Miklós munkája módszere miatt izgalmas olvasmányt jelent, tartalmában pedig tanulságos adatokkal gazdagítja történetírásunkat. ijj. Barta János 2002. szeptember 12-én Kocsi LÁSZLÓ, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma államtitkára látogatást tett a Magyar Országos Levéltárban, ahol az intézmény aktuális kérdéseiről tájékozódott. 69