Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - MÉRLEG - Szabó Attila: Nemes Lajos: Eger város önkormányzata, 1687–1848. Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata, 1687–1848 / 65–67. o.

cseléd, egyéb alkalmazott jórészt hasonló rendszerben működött mindkét helyen: jegyző, levéltárnok, perceptor, vásárbíró, hegybíró, borbíró, pálinkabíró, kvártélymester, közgyám stb. A kötetek tagolása arányos, jól áttekinthető, könnyen kezelhető, szerkezetük a klasszikus igazgatástörténet szabályai szerint épül fel. A városok jogi helyzetének, az önkormányzat hatáskörének és szervezetének bemutatását, elemzését követik a függelékben közölt jogbiztosító iratok, statútumok, esküminták, illetve a (fellelt) teljes tisztviselői adattárak, valamint idegen (többnyire latin) kifejezések magyarázatai és széleskörű várostörténeti bibliográfiák. A kiadványok értékét újólag méltatva a recenzens kötelességének érzi, hogy néhány hiányosságra, illetve tévedésre felhívja a figyelmet. Hiányoznak a nevezett önkormányzatok működését értékelő összegzések. Érdekes lett volna választ kapni arra a kérdésre, hogy hol helyezkedett el Eger és Gyöngyös a korszak városhierarchiájában? Talán erőteljesebben lehetett volna foglalkozni az „igazgatás" belső végrehajtásán túl a „külső igazgatás"-sal, vagyis a településeknek a vármegyével és a központi kormányszervekkel való közigazgatási kapcsolatával! (Egyik szerző sem használt fel vármegyei irategyütteseket.) Mindkét kötetben a kila és a mérő egyformán 621 megjelöléssel szerepel, holott egy kila két mérő volt. Az egri adatok között hibásan 1 lat 0,56 kg-mal, 1 váltó- és 1 pengőforint (60 helyett) 100 krajcárral egyenlő. A gyöngyösi kötetben úgy tűnik, hogy az „állami adó", illetve a „katonatartás és porció" külön adónem lenne, ugyanakkor nem említi a saját részre szedett városi adót (74.). Ugyanitt a (glosszáriumban magyarázott) garas a forintnak hibásan 1/5 részeként tűnik fel. Az pedig minden bizonnyal a kiadványok anyagi hátterét biztosító és emiatt korlátozott terjedelmet megkövetelő szerkesztő/kiadó „bűne" lehet, hogy az egyébként kitűnő, aprólékos részletességgel megírt munkák néhány fejezete méltatlanul kevés helyet kapott, mint például Eger esetében a rendkívül izgalmas büntetőbíráskodásra csupán 1772-ig vannak adatok. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy a szerzők gazdag városi levéltári forrásanyagot, imponálóan bőséges szakirodalmat használva tárják az olvasó elé a két mezőváros önkormányzatának 1687-1848 közötti történetét. Végezetül csak dicsérettel lehet szólni a Heves Megyei Levéltár kiadványainak igényes tipográfiájáról és kötéséről. Az autonómia és városigazgatási kérdéseken túl a két kötet számos gazdaság-, társadalom- és kultúrtörténeti adalékkal egészíti ki általános várostörténeti ismereteinket. Szabó Attila 2002. augusztus 28-án KONCZ ERIKA, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma helyettes államtitkára látogatást tett a Magyar Országos Levéltárban, ahol tájékozódott az intézmény helyzetéről és aktuális feladatiról. 67