Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - MÉRLEG - Kőhegyi Mihály: A Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriuma I–II. / 61–64. o.
árvízmentesítéséről adnak felvilágosítást. Neugasse Izidor és Garay Ákos festőművészek levelezése a művészettörténészek érdeklődésére tarthat számot. Még hosszan folytathatnánk a magyar történelem és művelődésügy szempontjából kiemelkedő jelentőségű iratanyag bemutatását, de tán ennyi is elég annak megítéléséhez, hogy Tolna megye levéltárosai a megye családjainak most kiadott repertóriumával számos tudományág számára hasznos szolgálatot tettek. Csak reménykedhetünk abban, hogy a többi család még meg nem jelent iratanyaga is hasonló módon közlésre kerül. Amikor 1999 júniusában a fenti sorokat leírtam, álmomban sem mertem gondolni, hogy reménykedő kérdésemre ilyen hamar csattanós választ kapok. A Cserna Anna vezette „team" azonban komolyan vette azt az ígéretét, hogy folyamatosan feldolgozza a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában található családok iratanyagát, így a következő évben már kezünkben tarthattuk az újabb kötetet, amelyben újabb hat család archívumának segédletét adják közre. Bár az eredetileg háromtagú feldolgozó csoporthoz most egy újabb munkatárs, Reibling Józsefné is csatlakozott, a feldolgozás rendszerén — eléggé nem dicsérhető módon — semmit sem változtattak, ami a repertórium áttekinthetőségét, egységes kezelését alapvetően megkönnyíti. A Bezerédjek esetében töredékes iratanyagról van szó — hisz' e kiterjedt famíliától a Magyar Országos Levéltár is több törzsszám alatt őriz levéltárakat —, ezért az egykori regisztratúra visszaállítására már nem kerülhetett sor. így a rendezők kénytelenek voltak mesterséges tárgyi csoportokat alkotni. A gazdasági iratok közül bősége révén kitűnik a hidjai és jegenyési gazdaság dualizmus-kori és két világháború közötti időszakának iratanyaga. A munkanaplók, napszámtáblák, napi jelentések, a különböző kimutatások (raktár, magtár, takarmány, ló-, tehén-, sertésállomány, tejhozam, gyapjú), a teljes sorozatban megmaradt főkönyvek gazdaságtörténeti értéke egyedülálló, hiszen ezek alapján a kutató bátran vállalkozhat egy kelet-dunántúli mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodásának a feldolgozására. A személyi anyagokból id. Bezerédj István iratai közül a napóleoni kor katonai dokumentumaira, ifj. Bezerédj István iratanyagából pedig a reformkori szerepléssel kapcsolatos dokumentumokra hívnám fel a figyelmet. Ez utóbbi esetében a reformkori országgyűlések napi történései bontakoznak ki a barátokkal, a pályatársakkal (Deák Ferenc, Széchenyi István), a családtagokkal folytatott nagyszámú levelezésből. A gróf Széchenyi család az ország egyik legtekintélyesebb főúri famíliái sorába tartozott. Kiterjedt birtokai közül a nagydorogi Tolna megye területén feküdt. Bár a főnemesi család iratainak túlnyomó többsége a MOL-ba került, a szekszárdi levéltárban található iratanyag még számos részletkérdésben adhat felvilágosítást. A Liptó vármegyéből származott Sztankovánszky család azon kisnemesi családok körébe tartozik, akik századokon át meghatározó szerepet játszottak Tolna vármegye politikai életében. A családi levéltárból tán legérdekesebbek a III. csoportba sorolt iratok: a keszthelyi Georgikon szervezeti felépítése, Mária Terézia rendelete a cigányok regulációjáról, az 1845. évi megyei tisztújítás résztvevőinek versbe szedett jellemzése, a Tolna megyei honvédtisztek névjegyzéke. Sztankovánszky II. János iratai között bújik 63
