Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Szögi László: A magyar levéltárak nemzetközi regionális együttműködése / 48–55. o.

egyesületünknek lehetősége lesz nem csupán vajdasági, hanem szerbiai levéltárakkal való kapcsolatfelvételre. A horvát-magyar határ menti együttműködés Baranya megye és Eszék, tehát KeletSzlavónia vonatkozásában aktív és példamutató, a Somogy Megyei Levéltár pedig nemrég a Fiumei (Rijekai) Állami Levéltárral alakított ki jó együttműködést, aminek keretében magyar levéltárosok rendezik az ottani magyar nyelvű iratanyagot. E munkáról a közelmúltban a horvát kollégák nyilatkoztak igen pozitívan. A Zala Megyei Levéltár a Muraköz részben horvát, részben szlovén levéltáraival tarthat kapcsolatot, ezek is most vannak kifejlődőben. Érdemes megemlíteni a Lendvai Ifjúsági Levéltáros Tábort mint a határon túli együttműködés érdekes egyedi példáját. Osztrák-magyar vonatkozásban szerencsére politikai problémák évtizedek óta nem akadályozzák a kapcsolatok fejlesztését. A Vas Megyei Levéltár által irányított burgenlandi levéltári rendezés mindkét fél számára hasznos és kölcsönös előnyökkel járó szakmai munka, amelybe más nyugati határszéli megyék is bekapcsolódhatnak. Az eddigiekből is jól látható, hogy a határ menti együttműködés formái változtak az elmúlt években és immár a legtöbb esetben nem formális, hanem gyakorlatorientált, kölcsönös érdekeken és előnyökön alapuló kooperációk alakulnak ki. A majdani Európai Unióban is ez a regionális közös munka a követendő (pl. Baden-Württemberg, ElzászLotharingia és Svájc Rajna menti együttműködése), ezt kell a magyar levéltáraknak is tovább fejlesztenie. A szakmai kooperációk másik fontos területe a szakmai szervezetek nemzetközi kapcsolata. Napjainkban négy levéltáros szervezet, egyesület működik Magyarországon és mindegyik bekapcsolódott a nemzetközi együttműködésbe. A legkisebbel kezdve: a Magyar Felsőoktatási Levéltári Szövetség, az egyetemi levéltárosok és levéltárak egyesülete Közép-Európa szinte minden egyetemi levéltárával jó kapcsolatokat ápol, de a legerősebbek ezek a kapcsolatok az osztrák, a német, a cseh és a lengyel egyetemi archívumokkal. Ezekkel a látogatások és konferencia-részvételek állandóak és kölcsönösek. Figyelemre méltó, hogy Bécs után másodikként Budapest adott otthont a közép-európai egyetemi levéltárak nemzetközi konferenciájának. A Magyarországi Egyházi Levéltárosok Egyesülete az ide kapcsolódó nemzetközi szervezet tagja és annak munkájában, sőt vezetésében is képviselteti magát. Én elsősorban a határon túli magyar egyházi levéltárakkal való intenzív kapcsolatukat emelném ki. Közismert, hogy több szomszédos országban nagyon jelentős forrásértékű, különböző felekezethez tartozó levéltári gyűjtemény maradt meg. E levéltárak sokáig rendezetlenül álltak, és nem volt szakember, aki fel tudta volna dolgozni az ott őrzött értékes iratanyagot. Napjainkban már csaknem mindenütt lelkes fiatal vagy idősebb kollégák dolgoznak, de elzárva a szakmai információktól, a konzultációs lehetőségektől. A MELTE e problémán segít, amikor évi konferenciáira mindig meghívja a határon túli kollégákat, vagy éppen ott rendezi összejövetelét, mint legutóbb Kolozsváron. A harmadik, és immár egy hatalmas területet összefogó szervezet, az Önkormányzati Levéltárak Tanácsa jellegénél fogva elsősorban a megyei és városi levéltárak belső ügyeivel foglalkozik, de itt is elkerülhetetlen ma már, hogy nemzetközi kapcsolatok ne alakuljanak ki. Itt csupán egy példát emelek ki, ami a jövőben remélhetőleg gyakrabban fog előfordulni. Bécs és Budapest fővárosok levéltárai — tudomásom szerint — még idén ősszel közös konferencia, illetve rendezvény formájában vizsgálják meg a közös 51