Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Ress Imre: Levéltári kiadványok a kora újkori és az újkori magyar történelem időszakából / 39–47. o.

elektronikus segédlet nem csupán könnyen használható, de éppen oly mértékben félreveztö is lehet, ha nem tartalmaz a forráscsoport jellegének megfelelő, minden szükséges adatot. Ezután áttérnék a levéltárak forrásközlő kiadványaira. Röviden külön érinteném a MOL koraújkori és újkori forráskiadványait, amely egyébként csupán néhány, de nagy jelentőségű munkából áll. Azt is előre kell bocsátanom, hogy a MOL okkal, vagy ok nélkül irigyelt kiemelt helyzete ellenére a '90-es évek elejéig a forráskiadás terén is épp olyan mostoha elbánásban részesült, mint amilyent az ismertető leltárak kapcsán korábban ecseteltem. Itt is tipikusnak számított az az eset, hogy az egyik akadémiai nagydíjra érdemesített munka Magyaroszág 16. sz-i birtokviszonyairól is posztumusz jelent meg. Az 1848-49. évi minisztertanácsi jegyzőkönyvek magyar és német nyelvű publikálása, a Kossuth-emigráció olasz kapcsolatairól készült forráshgyüjetmény, valamint egy dualizmus-kori minisztertanácsi kötet a korszakunkra vonatkozó összes termés. Ebben nyilván szerepet játszott az intézményben kialakult sajátos személyzeti helyzet, a nemzedékváltás és a politikai rendszerváltozás, amely egyfelől a folyamatban levő középkori oklevéltárak befejezését, másfelől a közelmúlt történéseit bemutató forráskiadványokat helyezte előtérbe, és mindezért a MOL még a korábban kialakult nemzetközi kooperációban készülő forráskiadványát is feláldozta, mint pl a közös minisztertanácsi jegyzőkönyvek. A megyei levéltárak forrásközlő munkáját az időbeli és terjedelmi korlátok figyelembevételével csupán az alábbi három aspektusból közelítettem meg. 1. A megyei levéltárakban őrzött jelentős forrásértékű irategyüttesek kiadásának és feldolgozásának eredményei. 2. A történeti évfordulókra megjelent forráskiadványok egyetemes hozadékának jelentősége. 3. Az országos érdekű egységes forráscsoportok megyei közzétételének ellentmondásai. A megyei forrásanyag publikálása terén a legjelentősebb eredményt az jelenti, hogy rendszeressé vált a kora újkori megyegyűlési és néhány város magisztrátusi jegyzőkönyvi regesztáinak kiadása, amely a történettudomány számos ágazatának müveléséhez biztosít nélkülözhetetlen fogódzókat. Ebben a forráskiadási vállalkozásban a megyei levéltárak többsége részt vállalt, és különösen a Pest Megyei Levéltár, valamint a debreceni városi magisztrátusi jegyzőkönyvek regesztáit közreadó Hajdú-Bihar Megyei Levéltár eredményei kiemelkedőek. A Pest Megyei Levéltár más jellegű forráskiadási aktivitásán pedig jól látszik, hogy azt nagyon tudatosan a tervezett megyemonográfia megírásának szolgálatába állították. A társadalomtörténet-kutatás szempontjából egy korábban elhanyagolt forráscsoportnak, a végrendeleteknek az ország különböző térségeiben való kiadása is jelentős eredménynek közé sorolható. A jövőre nézve nagyon biztató, hogy a közelmúltban megjelent Sopron megyei kötet módszertani szempontból olyan etalonnak számít, hogy a jövőben egyszerűen nem lesz illendő ilyen forrást kevésbé igényes módon publikálni.

13 A kerek történeti évfordulók elsőként a török ellenes felszabadító háborúk kapcsán megjelent forrásközléseket emelném ki. Ezeknek a kiadványoknak a nemzetközi 13 HORVÁTH JÓZSEF-DOMINKOVITS PÉTER: 17. századi Sopron vármegyei végrendeletek. Sopron 2001. 44