Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 3. szám - Cseh Gergő Bendegúz–Körmendy Lajos–Rácz György: Digitalizálás a levéltárakban / 3–18. o.
az eredeti irat finomabb részleteit is. Fényképek, grafikák, tervrajzok esetében legalább 300 DPI felbontás szükséges. Szintén az eredeti iratok határozzák meg, hogy az eljárás során színes, szürkeárnyalatos vagy kéttónusú (fekete-fehér) szkennelés eredményezi-e a legjobb minőségű és legjobban kezelhető képfájlokat. Ebben az esetben is a lehető legjobb minőségű (és újabb reprodukció, pl. nyomtatás esetén is megfelelő képet eredményező) eljárás követelményét kell összeegyeztetni a képméretek problémájával, hiszen az eltérő módon elvégzett digitalizálási eljárások egészen eltérő méretű képeket eredményeznek. (A szürkeárnyalatos szkennelés eredményeként például ugyanazon oldalról, ugyanolyan felbontás mellett akár nyolcszor-tízszer nagyobb méretű fájlok készülhetnek, mint kéttónusú digitalizálás esetén. Ráadásul a finomabb árnyalatok nincsenek feltétlen összefüggésben a digitális kép olvashatóságával, hiszen például egy jó minőségű gépírásos szöveg fekete-fehér szkennelt formája a kontrasztok kiemelése folytán gyakran élesebb és használhatóbb, mint ugyanannak az iratnak a szürkeárnyalatos eljárással digitalizált formája. Összességében elmondható, hogy jó minőségű, nagy kontrasztú nyomtatott szövegek, vagy éles vonalú, kontrasztos kézírások, vonalas rajzok esetén a fekete-fehér kéttónusú szkennelés elfogadható, míg elmosódottabb szövegek, kevéssé kontrasztos kézi vagy gépírásos szövegek, fényképek, grafikák esetén a szürkeárnyalatos digitalizálás ajánlott. 6. 2. 2. Képformátum, tömörítés, adattárolás A képfeldolgozó programok számos különböző típusú kép előállítására képesek (TIFF, BMP, PCD, PCX, TGA, JPEG stb.), ezek közül a levéltári szempontból is megfelelő formátum kiválasztását a képméreteken és a tárolási módokon kívül az adott formátum elterjedtsége, minél szélesebb körű alkalmazhatósága szabja meg. Levéltári szabványok hiánya miatt ezen a téren lehetetlen általános érvényű megállapításokat vagy ajánlásokat tenni. Általánosságban elmondható, hogy a képformátum elterjedtsége, a képfeldolgozó programok legszélesebb körében való felhasználhatósága és konvertálhatósága miatt az ún. Tagged Image Filé Formát (rövidítve TIFF, kiterjesztése szerint *.tif) típusú képek alkalmazása kínál sokoldalú és várhatóan hosszabb távon is működőképes digitalizálási lehetőséget. A képfeldolgozás, de különösen az adattárolás és adatátvitel állandó problémája a megfelelő minőségű (nagy felbontású, szürkeárnyalatos vagy színes) digitális képek fájlmérete. A tárolás és adatátvitel könnyítésére számos tömörítési eljárás született, amelyek alapvetően két csoportra oszthatók: • adatveszteség nélküli tömörítési eljárások, pl. az ún. LZW (Lemple-Zif-Welch) vagy az RLE (Run Length Encoding) eljárás, amelyek a TIFF formátumú képek helyigényét képesek csökkenteni, • adatvesztéses tömörítési eljárás (pl. különböző fokozatú JPEG-tömörítés). A tömörítési eljárások levéltári alkalmazása több problémát is felvet. Az adatveszteség nélküli tömörítések egyrészt csak szűk körben ismertek, másrészt jelentősen 16
