Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - MÉRLEG - Ring Orsolya: Rendi társadalom – Polgári társadalom 11. Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben / 76–78. o.

írója életének azon részébe enged betekintést, amelyet a mellérendeltség határozott meg. Sajnos azonban a napló alapján — levelezés hiányában — nehezen állapítható meg, hogy Pápay kapcsolatrendszere mennyire szolgált csak szűken vett érdekeket. K. Horváth Zsolt Társadalmi kirekesztés és a "saját idő" c. írásában levéltári forrásokra támaszkodva, arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kultúrán, mint közegen belül egyes emberek hogyan próbálnak meg uralmat gyakorolni, mások pedig hogyan állnak ellen, hogy a hétköznapi emberek hogyan dolgozzák fel a konfliktusokat mindennapjaik során. Ezen kérdések mellett a tanulmány szerzője azt a problémát is vizsgálja, hogy az oral history révén hogyan jeleníthető meg egy diskurzus személyessége, vagyis hogyan viszonyul egymáshoz élmény és történet. A mi és mások cím alá tartozó tanulmányok között Erdész Ádám Félelem és remény az összeomlás árnyékában címmel Márki Sándor kolozsvári naplóinak néhány kötetét elemezve, a napló műfajú dokumentumok mentalitástörténeti felhasználhatóságát vizsgálja. A napló mint forrás fő értékét éppen az adja, hogy a tartalma a múlt belső átélését dokumentálja számunkra. A Márki-napló is egy különleges jelentőségű történelmi pillanat szubjektív átélését mutatja meg. Mivel Márki leggyakrabban a tisztviselők, tanárok, helyi politikusok, egyházi vezetők között forgott, naplója azt tükrözi vissza, hogyan élte meg ez a réteg Erdély román megszállását, a békeszerződést és a románok berendezkedését. Mindez azért fontos, mert minden közösség életében vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek átalakítják a közösséghez tartozók gondolkodását, illetve a közösség korábbi tapasztalatainak kevésbé hangsúlyos részeit helyezik előtérbe. Ilyen időszak volt a Márki-napló által dokumentált időszak az erdélyi magyarság életében. A munka — szórakozás címet viselő fejezet tanulmányai közül Bódy Zsombor A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében c. írásában az alkalmazók és az alkalmazottak viszonyával foglalkozik. Ehhez forrásként a munkajogi törvényeket, rendeleteket és a munkajogi perek anyagát használta fel, és a munkaviszony természetére vonatkozó elképzeléseket mutatta be. A források alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a munkavállalók és munkaadók viszonya félúton volt egy személytelen, a munkateljesítményre korlátozott, a munkára és az ennek fejében adott ellenszolgáltatásra alapított viszony, és egy személyes jellegű kapcsolat között, amelynek keretében az alkalmazott még személyében szolgálja alkalmazóját, aki ennek fejében biztonságot nyújt számára. Az alkalmazottak közötti különbséget a munka természete határozta meg, ez volt az a fogalom, amely rendezte a munkaviszonyról alkotott elképzelésekben az emberek közötti viszonyokat. Végül a negyedik: Test — lélek című részben Horváth József 17. századi győri végrendeletek vizsgálatán keresztül a lélek sorsáról való gondolkodást és gondoskodást vizsgálta. A szerző megállapította, hogy a végrendelkezők nagyon fontosnak tartották, hogy vagyontárgyaik mellett lelkűkről és testükről is rendelkezzenek és azt is, hogy ez utóbbi kettő közül a leikükről való rendelkezést tartották fontosabbnak. Ez a megállapítás könnyen alátámasztható azzal az adattal, hogy a 17. századi győri végrendeletek mintegy 98%-ában a bevezető sorok után a testamentumban többnyire a lélekről és a testről való rendelkezés következik. 77