Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - MÉRLEG - Hermann István: Tiszapüspöki oklevelek, 1261–1703 / 65–75. o.
magyar nyelven írott forrás esetében a kiadásnak nem csak a közölt tartalmat, hanem a formát, mégpedig nem csak a stilisztikai, hanem a nyelvi formát is be kell mutatnia az olvasónak. Az értelmi nehézségeket ilyen esetekben magyarázatokkal, lábjegyzetekkel kell áthidalni, és nem a forrás eredeti nyelvezetének megváltoztatásával. A felhasznált irodalom (96-97. p.) esetében két követelményt emelnék ki. A következetességet és a pontosságot. Mindegy, hogy milyen hivatkozási, rövidítési rendszerrel dolgozunk, a lényeg az egyértelműség és a visszakereshetőség. Az egyes műveket a szerző családnévvel és a kiadás évével rövidíti. Egyetlen eset kivételével. amikor is Győrffy Lajos munkáját GYŐRFFY L. 1956-ként rövidíti. Mivel nincs az irodalomjegyzékben több Győrfjy nevű személy teljesen felesleges a keresztnév kezdőbetűjével bővíteni a rövidítést. További kiigazítani valóm Wenzel Gusztáv művének, az Arpádkori új okmánytárnak a kiadási éve, ami nem 1863-1864, hanem 1860-1874. A Földrajzinév-mutatóval (98-105. p.) kapcsolatban csak egyetlen dolgot említenék. Pápai születésűként a kezembe kerülő könyvek mutatóiban automatikusan fellapozom a Pápa szót, hátha találok valami engem is érdeklő, új információt. E kötetben is megtalálható a mutatóban Pápa. és visszautal a 98. oldalra. Ezen az oldalon azonban az A és B betűvel kezdődő földrajzi nevek találhatók meg. Egy oldallal korábban, a 97. oldalon végre megtaláltam városom nevét. Innen megtudtam, hogy Rúzsás Lajosnak az egri vár 16. századi gazdálkodásáról írott művét, amely Budapesten jelent meg 1939-ben, Pápán nyomtatták a Főiskolai nyomdóban. Az adat kissé csalódást keltett bennem. A mutatókban általában valahogyan (például dőlt betűvel való szedés) jelölni szokták azokat a tulajdonneveket, amelyek nem a forrásokban fordultak elő. hanem az apparátushoz tartoznak. Azt pedig, hogy egy könyvet hol nyomtattak ki. nem szoktuk az irodalomjegyzékben jelölni. Végezetül maradtak a Rövidítések (106. p.). A rövidítések egy részét a kötetben sehol sem találtam meg. Ilyen például "A = átírás, azaz «beillesztett» oklevél: E = eredeti oklevél; M = az oklevél másolt". Más rövidítéseket például fellelhetünk a kötetben, viszont elmarad a feloldásuk. Ilyen a "'HML:HKSZ =", amely szerepel ugyan a rövidítések között, viszont feloldva ennek ellenére sincs. Ennek feloldása Heves Megyei Levéltár, Heves és Külső-Szolnok vármegye,, A Arra kell még felhívnom az olvasó figyelmét, hogy a Lelőhelyeknél talált rövidítésekben előforduló P és E betűk (például MOL P-1729 Fáy család lt...; 62. p.) nem a rövidítések között feloldottakat jelentik, hanem különböző levéltári jelzeteket jelölnek. Befejezésül arra szeretném kérni a Tisztelt Olvasót, hogy ne várja tőlem e kötet összefoglaló jellegű értékelését! Azt a könyv és a fentiek elolvasása után tegye meg maga! Remélem, hogy a sorozat szerkesztői levonják a szükséges következtetéseket, és a következő kötetek már az elvárható szakmai színvonalon fognak elkészülni. Nemes törekvésüket, hogy a források megszólaltatásával bemutassák szűkebb pátriájuk településeinek történetét a nagyközönségnek, támogatni, segíteni kell. Magam is azért 14 A közölt forrásokat visszakeresni így is nehéz. A hivatkozott iratok pontos jelzete: Heves Megyei Levéltár (= HML) Heves és Külső-Szolnok vármegye közgyűlési jegyzőkönyvei IV~I/b/18 1703:48. illetve IV-I/b/617. (A kötet hivatkozásainak visszakereséséért a Heves Megyei Levéltár munkatársainak tartozom köszönettel.) 74
