Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - KILÁTÓ - Majtényi György–Seres Attila: Magyarország és a KGST: a KGST iratainak utóélete – a KGST történelmének nyitott kérdései / 34–43. o.
IV. ötéves tervidőszakban újabb nagyberuházásokat határoztak el. A termelés fokozását ismételten extenzív eszközökkel próbálták elősegíteni. A kis KGST-országok utóbb fokozottan — és a Szovjetunióval szemben hátrányos helyzetben — tapasztalhatták meg az árrobbanás hatásait. Távolodás figyelhető meg - a KGST-szintű tervezés elvétől - a tagállamok saját érdekeiket egyre inkább figyelembevevő gazdaságpolitikájában. A Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságának (KB) 1977. évi határozata azt szorgalmazta, hogy a külgazdasági kapcsolatokat hatékonyabban, a termelési struktúrának megfelelően alakítsák, ne pedig fordítva. 1979-ben némi decentralizáció figyelhető meg a KGST döntéshozatali rendszerében; szabályozták a két- és többoldalú együttműködés szervezetét, a gazdaságpolitikai konzultációt. A '80-as évek közepétől a KGST-tagállamok gazdaságés külpolitikáját egyre erőteljesebben határozta meg a peresztrojka hatása. A Varsói szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1985 októberi szófiai ülésén erős kritika érte a KGST működését a szovjet fél részéről. Az együttműködés gazdasági hasznát kérdőjelezték meg itt a Szovjetunió szempontjából. 30 Az együttműködés korszerűsítésének igénye ismét megfogalmazódott a Tanács 1985 decemberi rendkívüli ülésszakán. Az 1987. évi rendkívüli ülésszakon fogadták el az ezzel kapcsolatos dokumentumot. A közlemény mindössze két oldalon foglalkozott az együttműködéssel kapcsolatos kérdésekkel, hangsúlyozva, hogy az új integrációs irányvonalat a közeljövőben munkálják ki. 31 A KGST-szervek működésében egyre erőteljesebben jelentkeztek a dezintegráció jelei. Ezek Magyarország vonatkozásában a külpolitikai és a külgazdasági kapcsolatok újrarendeződését jelentették. Az eddigieket összegezve: Magyarország külgazdasági kapcsolataiból következett, hogy a politikai vezetés kénytelen volt követni a Tanácson belül — elsősorban a szovjet vezetés fejlesztési terveinek megfelelően — érvényesülő mindenkori gazdaságpolitikai irányvonalat; ugyanakkor bármely, a KGST-n belül meghirdetett gazdasági program új lehetőségeket, bővülő piacot jelentett az ország számára. Azokban a korszakokban, amikor a KGST-orientáció erősödött a magyar gazdaságon belül, növekedett a szovjet nyersanyagokra és piaci igényekre alapozott beruházások aránya. A "reformidőszakokban" a Tanácson belül a politikai vezetés az ország gazdasági érdekeinek, a honi iparstruktúrának megfelelő fejlesztési irányokat próbálta elősegíteni 32 — a külpolitikai lehetőségeknek megfelelően. A KGST-tagállamok politikai-gazdasági mozgásterének elemzése álláspontunk szerint csak egy közös, az egyes országok levéltárainak forrásait feldolgozó, az egyes országok történészeinek szempontjait figyelembe vevő nemzetközi projekt keretében lehetséges, s csak így képzelhető el az, hogy a közös múlt forrásai valóban közös szellemi örökséggé váljanak. i0 CSABA LÁSZLÓ: Magyarország és a KGST reformja. Bp., 1988. 7. 31 CSABA L.: i. m. 8-9. A Közleményt 1.: Népszabadság, 1987. október 15. Ez a gazdasági rendszeren belüli "belső kényszerként" is értelmezhető; hiszen ahogy Szamuely László írja: "a szocialista országokban akkor kerülnek napirendre a gazdasági és általában a társadalmi reformok, amikor a társadalmi-gazdasági fejlődésben súlyos zavarok lépnek föl, vagyis leegyszerűsítve a reformot a válság szüli." SZAMUELY LÁSZLÓ.: AZ európai KGST-országok reformjainak néhány kérdéséhez a 80-as évek derekán. Közgazdasági Szemle, 1986. július-augusztus. 906. 43
