Levéltári Szemle, 52. (2002)
Levéltári Szemle, 52. (2002) 1. szám - Bilkei Irén: A zalai köznemesség tárgyi kultúrája, életmódja a 16. századi hiteleshelyi oklevelek alapján / 10–22. o.
végrendeletek, 3 a nyugat-dunántúli nemességét a missilisek, egy szlavóniai mezőváros lakóinak tárgyait egy hatalmaskodásról készült jegyzőkönyv, 7 a falusi jobbágyságét pedig kb. 700 hatalmaskodási oklevélből nyert adatok alapján 8 elemezték. Jelen dolgozat forrásanyagát a zalavári és a kapornaki hiteleshelyek 16. századi oklevelei adták. 9 Az időhatárt nem vettem szigorúan: a Jage//ó-kortól, a kettős királyválasztás korán át Ferdinánd uralkodásának végéig gyűjtöttem az oklevelekből a tárgyi kultúrára, illetve életmódra utaló adatokat. Ez alatt a bő fél évszázad alatt ugyanis még nem változott oly mértékben az anyagi kultúra, hogy ne lehetne egységben vizsgálni. Valószínűleg a 16. sz. utolsó harmada hozott igazi változásokat, egyrészt az ország három részre szakadásának állandósulása után az országrészek elszigetelődtek egymástól, másrészt a török jelenlét ezután kezdte éreztetni hatását a tárgyi emlékanyagban is. Összességében: a 16. sz. első felének anyagi kultúrája a késő-középkorihoz hasonlítható inkább, mint a török korihoz. A korszak zalai hiteleshelyi anyagában is többnyire a hatalmaskodási, kisebb részben a zálogügyletekről, hitbérröl és jegyajándékokról, valamint további különböző jogügyletekről szóló oklevelekben, illetve a végrendeletekben fordulnak elő a tárgyi kultúrára vonatkozó adatok. Mint mindenütt a hiteleshelyi levéltárakban, a zalai oklevelekben is a megye, illetve a környező megyék nemeseinek különböző jogügyletei tükröződnek. Főúri család kevés volt megyénkben, adott korszakunkban az Alsólendvai Bánffyak mellett a Gersei Pethő, a Kanizsai, a Batthyányi, a Guti Ország, a Zrínyi családok tagjai fordulnak elő a vizsgálódásba bevont oklevelekben. Mellettük a megye középbirtokos nemesei, a Csébi Pogány, a Szentandrási Párisz, a Kávási, a Kerpics, az Akosházi Sárkány, a Pölöskei Ördög, a Szenterzsébeti Térjék, a Háshágyi, a Vásonkői Horváth, a Hetyei, a Csányi és a Szántói Botka famíliák szerepelnek. Az oklevelekből nyert adatokat a korszak régészeti anyagával kíséreltem meg összevetni. A tárgyi kultúra kutatói előtt már régóta ismert az a tény, hogy az írott forrásokból és a régészeti leletekből ismert tárgyak köre nem teljesen fedi egymást. Különösen jól látszik ez a végrendeleteknél, leltáraknál, amelyeknél egy bizonyos értékhatár alatti tárgyakat nem tartottak szükségesnek megemlíteni. Ezzel szemben a hatalmaskodásokról szóló oklevelek bizonyos spontaneitást mutatnak, az erőszakos cselekményeknek értékesebb és értéktelenebb tárgyak egyaránt áldozatul estek, a hatalmaskodók minden mozdíthatót (omnia mobilia) elvittek, ahogy szinte már közhelyszerűen panaszolják az oklevelek. ' SZENDE KATALIK: A soproni polgárság anyagi kultúrája a késő-középkorban. Aetas, 1990. 3. sz. 69-123. — JARITZ. GERHARDT: A végrendeletek és a városi mindennapi élet: a Duna-völgy példája a későközépkorban. Soproni Szemle. 53. (1999) 325-330. '' SINKOVICS ISTVÁN: Európai műveltség a magyar végvárak mögött. Századok. 77. (1943) 154-172. ' E. KOVÁCS PÉTER: „Összetörték, elrabolták..." Egy szlavóniai mezőváros anyagi kultúrája az 1520. évi hatalmaskodás tükrében. Történelmi Szemle. 39. (1997) 425-444. * SZABÓ ISTVÁN: A középkori magyar falu. Bp„ 1969. 174-179., 219-228. '' BlLKEI IRÉN: A zalavári és kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1527 1541. Zalaegerszeg, 1999. (7.alai Gyűjtemény, 47.) Bevezetés 7-18. — jelzet: ZML XII. 1. és az oklevél száma. "' BlLKEI IRÉN: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben. Zalai Gyűjtemény. 42. Zalaegerszeg. 1997.21-60. " KUBINYI. A.: Die Rolle. i. m. 638-643. — KUBINYl, A.: Überdas Alllagsleben. i. m. 54-56. 11
