Levéltári Szemle, 52. (2002)

Levéltári Szemle, 52. (2002) 2. szám - Végh Ferenc: "Az én hitemre jöttenek ide": Vizsgálat Perneszy György keszthelyi kapitány török kapcsolatai ügyében / 3–7. o.

regius mellé a vasvári káptalan Bornemissza Balázs kanonokot rendelte segítőül.

6 Jóllehet a vizsgálatot végzők — megbízatásuk értelmében — a kapitány eseményekben játszott szerepének rekonstruálására törekedtek, a szemtanúk plasztikus leírásai révén mód nyílik a már csak a tóparti helyszín okán sem szokványos török-magyar érintkezések kevéssé ismert koreográfiájának vizsgálatára.

7 Az 1602. év Szent György (április 24). illetve Úrnapján (június 6.) lezajlott — már pusztán kuriozitásuk miatt is figyelmet érdemlő — találkozók céljukban, és ezzel összefüggésben a kezdeményező fél kilétében mutatnak lényegi eltérést. Az első esetről a kétségtelenül legértékesebb beszámolót a keszthelyi illetőségű Kertész Miklós mondta tollba, aki a találkozóra igyekvő törökökkel együtt kelt át a tó északi partjára. Az eseményt megelőző napon több környékbeli falu bírájához hasonlóan, lakhelye képviseletében a bolondvári helyőrséget felkereső Kertészt dolga végeztével a tomaji bíróval együtt hajójukba kényszerítették a vízre szálló fegyveresek. Az eset súlyával tökéletesen tisztában lévő, a "törökösségnek" már pusztán gyanúját is eloszlatni kívánó tanú saját állítása szerint csak erőszaknak engedve szállt be a sajkába, amelynek úti céljaként a törökök már a vízre szálláskor Keszthelyt jelölték meg. A hajó még az éj leple alatt Badacsonytomaj felé vette az irányt, és jóllehet az indulás időpontjának ismerete nélkül nem állapítható meg, mennyi időre volt szükség a BalatonszemesBadacsonytomaj közti, megközelítőleg húsz km-es táv megtételéhez, annyi bizonyos, hogy a török sajka még virradat előtt érte el az északi partot. A tanút szállító hajó a törökök ismeretlen tárgyban folytatott tanácskozását követően immár világosban folytatta útját Keszthely felé. Tekintve, hogy az egyik keszthelyi vajda vallomása szerint még kapunyitás előtt észlelték a két közeledő török sajkát, azok addigra a Badacsonytomaj-Keszthely távolságnak legkevesebb kétharmadát maguk mögött hagyták. A kapitány előkészületeket tett az időközben a nevét a Szent Miklós egyházról kölcsönző térségben partot ért fegyveresek megtámadására, amitől csak a partra szállt törökösségnek? A török orientáció a XVII. századi magyar politikában. Tudományos emlékülés. Vaja, 1985. 52-62. A protokolluniok általunk használt példányai a Tallián család levéltárában maradtak fenn, egy a káptalan pecsétjével hitelesített latin nyelvű, illetőleg annak korabeli magyar fordítását tartalmazó, datálatlan szövegváltozatban. MOL P 650 Tallián család levéltára 1 cs. 1602. fol. 3-11., ül. 4. cs. é. n. fol. 82-86. A nádori helytartó káptalanhoz intézett leiratának másolatát egyedül a latin nyelvű példány tartalmazza. A tanúvallomások szövegei tartalmilag megfelelnek egymásnak, eltekintve a latin szövegváltozat egyes, jelzői bővítmény szerepét betöltő kifejezésétől. A magyar szöveg esetében felmerülő olvasati, ill. értelmezési nehézség esetén a latin szövegváltozatot hívtuk segítségül. Utóbbi a vallomások során elhangzott szakkifejezések esetében többnyire azok magyar megfelelőit is megadja. A latin szöveg egyetlen, a 3. fólión fellelhető folytonossági hiánytól eltekintve sértetlen; "Az tanuk vallásának párja " címet viselő magyar változat ugyancsak ép. Mindkét szövegváltozat egyaránt tartalmaz vélhetőleg ugyanezen vizsgálóbiztosok által lejegyzett tanúvallomásokat Perneszy György visszaéléseivel kapcsolatban, ám minthogy ez témánkkal nem áll szoros összefüggésben, ezek ismertetésétől ezúttal eltekintünk. Minthogy a vizsgálat tárgyát képező eset szemtanúi zömmel a Balaton-parti város sokadalmát felkeresők közül kerültek ki, a vizsgálatot végzők július első napjaiban több nyugat-dunántúli települést (az említés sorrendjében: Zalaszentgrót, Keszthely, Zalabér, Vasvár, Szombathely) kényszerültek a vizsgálat keretében felkeresni. A megkérdezetteknek közel fele, számszerint húsz fo keszthelyi illetőségű volt, illetőleg a vár helyőrségében szolgált. Tizenhatan Szombathely városát jelölték meg lakhelyükként, míg négyen Zalabéren, ketten pedig Reziben élték mindennapjaikat. Zalaszentgrót, Balatonederics, Keresztúr, Zalaszántó, ill. Vasvár lakói közül egy-egy személy tett vallomást, míg két tanú neve mellett nem szerepel helységnév. A Hathalmy és társa által megszólaltatott 49 személy önmagában is figyelemre méltó névanyaga területi eloszlása révén a keszthelyi országos vásárok piacformáló szerepének vizsgálatához is adalékokkal szolgálhat. 4