Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Tóth Ágnes: A Bács-Kiskun Megyei Levéltár fél évszázada / 60–65. o.

kat, amellyel az itt dolgozóknak szakmai feladataik ellátása során immár fél évszázada meg kell küzdeniük. Az indulás speciális körülményei — történeti fejlődésében nem koherens területek egy közigazgatási egységgé, megyévé való összegyúrása — következtében feudális és polgári kori megyei jellegű iratok gyakorlatilag nem kerültek a levéltár őrizetébe. PestPilis-Solt-Kiskun vármegye megyei vonatkozású iratai magától értetődően a Pest Megyei Levéltárban maradtak, Bács-Bodrog vármegye levéltárának nagy része pedig a történelem viharában pusztult el. A trianoni békekötés után a zombori vármegyeházán őrzött megyei levéltári anyag jugoszláv tulajdonba került. A Baja székhellyel és erősen megcsappant területtel újraéledő megye két világháború közötti időszakára vonatkozó iratanyaga 1944-ben Zomborban akkor semmisült meg, amikor a vármegyeháza épülete kiégett. A Délvidék visszacsatolását követően ugyanis ismét Zombor lett a megyeszékhely, s odaköltöztették a megyei hivatalokat is. A Bács-Bodrog Megyei Levéltár intézményünkbe került anyaga ily módon csak 1945-1950 között keletkezett iratokat tartalmaz. Az intézményben őrzött feudális (egészen a török korig visszanyúló) és polgári kori irategyüttesét az egyes városok - többek között Kecskemét, Baja, Kiskunfélegyháza, Kiskunhalas, a volt mezővárosok Szabadszállás, Dunapataj, Kunszentmiklós - a községek és a járások iratai alkotják. A tanácsi közigazgatás kialakítását követően 1950 őszén végezte el, ugyancsak Leidecker Jenő annak a felmérését, hogy az egyes városok, járások korábbi irategyüttesei mekkora terjedelműek, milyen állapotban, és hol őrzik azokat. A Levéltárak Országos Központjának megküldött kimutatás szerint a városokban mind az elhelyezés, mind az anyag hozzáértő kezelése szempontjából, de még — és ez nyilván véletlen — a háborús pusztítások tekintetében is — jobb volt a helyzet mint a járások esetében. Bár a járási tanácsok megalakulását követően ott is több esetben korábbi helyükön maradtak az irategyüttesek, érezhetően az új irattári anyag elhelyezése és kezelése került a középpontba. Míg a városok esetében a levéltári és irattári anyag szétválasztását általában már korábban végrehajtották és kezelése is e szerint történt, addig ez a járásokra nem voltjellemző. Több helyen előfordult, hogy a város irattárának és levéltárának kezelője „gondozta" a járás anyagát is. Az egykori csonka Bács-Bodrog vármegye járásain kívül megsemmisült a dunavecsei és kunszentmiklósi járás 1945 előtti anyaga is, míg a kiskőrösié nagyon hiányosan maradt meg. A levéltárak és irattárak elhelyezésére akkor sem mondhatott túl sok jót az egykori főlevéltáros, hiszen jelentéséből kiderül, hogy azok egy része padláson, alagsori helyiségekben, jobbára az egykori főjegyzőségek fogdájában kapott helyet. Az intézménynek az első években csak Kecskeméten volt anyaga, és dolgozója olyan kevés, hogy belső tagolódásra még csak gondolni sem lehetett. A kiskunfélegyházi városi levéltár 1953-ban olvadt be a Kecskeméti Állami Levéltárba. Az iratanyag ott maradt a kiskunfélegyházi tanács, illetve városháza épületének második emeletén lévő helyiségeikben, addigi kezelőjének gondozásában. Ezzel létrejött a levéltár Kiskunfélegyházi Részlege. Balázs Péternek A területi levéltárak 1957-ben című — a Levéltári Híradóban megjelent — beszámolójából kitűnik, és ezt a közölt adatsorok összehasonlítása is alátáLevéltári Híradó, 8 (1958). 1-2. sz. 5-28. 61