Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 1. szám - DOKUMENTUM - D. Tóth Béla: Gróf Klebelsberg Kunó két levele 1924-ben báró Korányi Frigyes pénzügyminiszterhez az állami színházak támogatásáról / 41–52. o.

Ezt a kérdést különben ma már jogilag is felvetni aggályos és veszélyes, mert a magánszínházaknál érvényben lévő kollektív szerződés folytán jogszokássá vált, hogy amennyiben a színház valamelyik tagját a jövő sziniévadra szerződtetni nem akarja, úgy azt az illetővel legkésőbb minden év május hó végéig okvetlenül tudatni köteles, mert ellenkező esetben az illető szerződési ideje a jövő sziniévadra nézve is automatikusan meghosszabbítottnak tekinthető. — Ez ugyan az állami színházakra nézve nem kötelező, mert a kollektív szerződés szabályai csak a Városi Színházban vannak egyelőre érvényben, — mindamellett ha nem is köteles, de méltányos az állami színházak vezetősége részéről, hogy e tekintetben hasonlóképpen járjon el, mint a magánszínházak és ez által az elbocsájtott tagok elhelyezkedését lehetővé tegye. Méltóztassék már most kegyes mérlegelés tárgyává tenni, mi történnék, ha az Operaház és ezzel együtt a Városi Színház működését meg kellene szüntetnem, illetve a székesfővárosnak — ha ugyan elfogadja — rendelkezésre visszabocsájtani a Városi Színházat. Hová fordulna az a sok száz család, amelynek ezek nyújtják a megélhetést és vájjon lehetne-e ez esetben is mentesíteni az államot olyan kiadásoktól, amelyeket a bíróság valószínűleg megítélne, és amely kiadásokkal szemben semmi elllenszolgáltatást sem kapna, csak az elégedetlen elemeket és a munkanélküliek amúgy is nagy számát gyarapítaná. Amidőn ismételten tisztelettel felkérlek, hogy az általam eredetileg kért 1 200 000 aranykorona hitelt bocsásd az 1924/25. évi költségvetésben az állami színházak szubvenciójaként rendelkezésemre, fogadd kérlek őszinte tiszteletem nyilvánítását: Klebelsberg" Ez a sodró erejű levél jól mutatja Klebelsberg képességeit. Ha veszély fenyegetett, ha helyrehozhatatlannak mutatkozó baj látszott, szakmailag teljes felvértezettségben, sokoldalúan megvilágítva a maga igazát, bocsátkozott vitába. Jól megfigyelhetjük, hogy e sorok nem demagógiát, hanem szakmai hozzáértést tartalmaznak. A szakmai indokokra épített lendületes stílus és nem a fellengzős túlbeszélés az, ami hatással volt és van olvasóira. Érdemes ennek kapcsán arra is visszautalnunk, ami a 2. sz. jegyzetben, a Magyarország c. lapnak adott nyilatkozatban olvasható. Klebelsberg itt, egyik mondatában a tanyák iskolákkal történő ellátásának fontosságát összekötötte a „magas kultúrára" fordított anyagi eszközök egyensúlyban tartásával. Itt is olvashatjuk azt az egész pályáját meghatározó mondatot: „...a kultúra demokratizálódásának, a népművelés terjedésének meg kell előznie a politikai demokratizálódást." Hogy mennyire nemcsak a népművelés, vagy más szóval, a tömegkultúra ügye érdekelte Klebelsberget, arra a fenti sorok szolgáltatnak bizonyítékot. Korányi nevében valószínűleg Bud János államtitkár írta meg a választ Klebelsberg augusztus 25-i levelére. A korrekt hangnemű, és kompromisszumkész levél azt mutatta, hogy ha engedmények árán is, de fenntartható az állami színházak tevékenysége. A pénzügyminisztériumi államtitkár válaszának fogalmazványa 1924. augusztus 29-én kelt: „Tisztelt Barátom! Az 1924. évi július hó 12.-én és 1924. évi augusztus hó 25.-én az állami színházak ügyében Korányi Ő Excel lentiájához intézett nagybecsű leveledből nagy megnyugvással érte50