Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - HÍREK - Turbuly Éva: Csehország levéltárosainak kilencedik konferenciája, Opava, 2001. május 23–25. / 78–81. o.
CSEHORSZÁG LEVÉLTAROSAINAK KILENCEDIK KONFERENCIÁJA 1 Opava, 2001. május 23-25. A Cseh Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága, az Opavai Tartományi Levéltár, a Cseh Levéltárosok Egyesülete és az Állami Központi Levéltárban működő Cseh Informatikai Társaság közös rendezésében Osztrák-Szilézia egykori közigazgatási központja, a lengyel határ közvetlen közelében fekvő Opava (Troppau) adott otthont a cseh levéltárosok kilencedik konferenciájának. A konferencia előadásai és hozzászólásai két fő témát jártak körül, a százéves opavai levéltár történetét, kiemelkedő személyiségeinek bemutatását, valamint Levéltárak és a nyilvános igazgatás címen az új levéltári törvény megvitatását. Két előadás foglalkozott a cseh közigazgatás több lépcsős, folyamatban lévő átalakulásával, amely érzékenyen érinti a levéltárakat is. 23-án délután 14-kor kezdődött a konferencia a minorita ferencesek nemrég felújított kolostorának konferenciatermében. A járási közigazgatás vezetője, majd az 1991-ben létrehozott Sziléziai Egyetem rektora köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően a helyi területi levéltár kerek évfordulójához kapcsolódó előadások hangzottak el. Elsőként az igazgató, Karel Müller mutatta be röviden intézményét és az elmúlt száz év legfontosabb mérföldköveit. A levéltár a maga 23 km-nyi anyagával mind nagyságát, mind korát tekintve a harmadik helyet foglalja el a cseh levéltárak sorában. Tíz járási, az ostravai városi és több üzemi levéltár tartozik szakmai irányítása alá. (Rövid tájékoztatásul itt kell megemlíteni, hogy Csehországban a levéltárak a Belügyminisztérium alá tartoznak, a központi irányítás jóval erősebb, mint nálunk. A területi levéltárak nem önkormányzati, hanem állami fenntartásúak.) A történelem viharai és a terület változó közigazgatási hovatartozása egyaránt tükröződnek az opavai archívum történetében és az őrzött iratanyagok sokféleségében. Már a 19. század közepén felismerték az iratok őrzésének és hozzáférhetőségének fontosságát, ezért bízta meg az akkor Habsburg kézen lévő, Osztrák-Sziléziának nevezett, némi önállósággal is rendelkező tartomány parlamentje Franz Tillert, majd utódját, Franz Kopeczkyt a történeti értékű iratok összegyűjtésével és kutatásával. A levéltár mint önálló intézmény létrehozására 1901-ben került sor. Az 1928-as közigazgatási reform megszüntette a sziléziai tartományi intézmények önállóságát, a levéltár a Brnoi Területi Levéltár felügyelete, majd 1938—45 között a német Birodalmi Levéltár irányítása alá került. Ez idő alatt az őrzött iratmennyiség terjedelme jelentősen megnövekedett, többek között a földkönyvekkel, a Tartományi Bíróság és a //. József által feloszlatott rendek irataival. 1945-ben az intézmény súlyos háborús károkat szenvedett. A szocialista időszakban állami levéltárként működött, neve és gyűjtőköre a mindenkori közigazgatási változások függvénye volt. 1989 óta újra a területi nevet viseli, azonban továbbra is a Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága által működtetett intézményrendszer része. Ezután a levéltár munkatársa, Zdenek Kravar Gottlieb Kürschner (1847-1928) munkásságát ismertette, aki nyugdíjas középiskolai tanárként lett az új levéltár első 1 Itt szeretnék köszönetet mondani NÓVÁK VERONIKÁNAK, a Szlovák Levéltárosok Egyesülete, elnökének, aki az előadások szövegének tolmácsolásával lehetővé tette, hogy érdemi információkat szerezzek a tanácskozásról. 78
