Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - MÉRLEG - Sölch Miklós: Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban. Összegyűjtötte, átírta: Balogh István, szerkesztette: Érszegi Géza, a szerkesztő munkatársa: Henzsel Ágota. Nyíregyháza, 2000 / 72–73. o.
KÖZÉPKORI OKLEVELEK A SZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI LEVÉLTÁRBAN (Összegyűjtötte, átírta: BALOGH ISTVÁN. Szerkesztette: ÉRSZEGI GÉZA. A szerkesztő munkatársa: HENZSEL ÁGOTA) Nyíregyháza, 2000. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár Kiadványai II. Közlemények, 21.) 246 p. Értékes kötettel gyarapította középkori forráskiadványaink sorát a Szabolcs-SzatmárBereg Megyei Önkormányzat Levéltára, amikor arra vállalkozott, hogy az őrizetében lévő középkori oklevelek szövegét teljes terjedelmükben közzéteszi. A kötetet elsősorban szakemberek: levéltárosok, történészek részére készítették, de haszonnal forgathatják azok is, akik oktatói munkájukhoz, helytörténeti vagy családtörténeti kutatatásaikhoz keresnek adatokat. A kötet összeállítói a levéltárban őrzött 70 db középkori oklevél szövegét tették közzé, amelyek közül 50 eredetiben, 11 másolatban, 8 átírásban, egy pedig fordításban maradt fenn (egy oklevél szövege olvashatatlanság miatt nem tudták közölni). Az átírt oklevelekkel együtt összesen 104 középkori oklevél latin nyelvű szövegét kapja kézhez az olvasó, amelyek több mint kétharmad része most először jelenik meg teljes egészében nyomtatásban, 45 darab pedig eddig még regeszta formájában sem látott napvilágot! Az oklevelek időrendben követik egymást, a legkorábbi oklevél a hét évszázaddal ezelőtt kelt, az utolsó 1525-ben. Az időrendben történő közreadás az oklevélkiadásban kezdetek óta alkalmazott gyakorlat, ami ebben az esetben is jól szolgálta a kitűzött célt. A nyíregyházi levéltárban őrzött oklevelek szövegének összegyűjtését és legépelését követően ugyanis a kötet szerkesztője nem csupán ellenőrizte az elkészült anyagot, hanem ki is egészítette azt a Magyar Országos Levéltár középkori gyűjteményében eredetiben vagy fényképen fellelhető más példányok szövegeivel. így tette lehetővé, hogy az oklevél a lehető legjobb szöveggel, sőt a szövegvariánsok közlésével, szövegkritikai apparátussal és esetenként a szövegek egymás közötti leszármazását — „családfáját" — szolgáló magyarázatokkal is ellátva kerüljön napvilágra. A szövegközlések előtt magyar nyelvű fejregeszta áll, utána az oklevél szövegvariánsainak jelzeteit, a kiadások és regesztaközlések bibliográfiai adatait találjuk. A szerkesztő a jelzetek megadásánál a levéltárostól elvárható pontosságról tett tanúbizonyságot. Felsorolja az oklevél valamennyi fellelhető példányának mai jelzetét, amely mellett a korábbi jelzetre (provenienciára) is találunk adatokat. Ezt követi az oklevél szövege, amely a nemzetközileg elfogadott szövegkritikai jelek alkalmazásával, pontosan került közlésre. A fenti közlési módszer, amely alapos latin filológiai felkészültséget és oklevéltani ismereteket kíván, a klasszikus szövegek kritikai kiadásaival mutat hasonlóságot. Ez újdonságot jelent az ilyen típusú kiadványok esetében! A jó latin szöveg mellett segítséget jelent a használónak az is, hogy a jegyzetapparátusban — a már említett szövegvariánsok mellett — megtalálható a szövegben előforduló ünnepek dátumának feloldása és néhány esetben az oklevélben szereplő személyekre vonatkozó életrajzi adat is. £ar/?<í£-medencei viszonyaink között bármely levéltárban őrzött iratanyag természetes módon tartalmazhat a levéltár gyűjtőterületétől távol eső helységekre, 72
