Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - KILÁTÓ - Orosz Katalin–Albrechtné Kunszeri Gabriella: Állományvédelmi tapasztalatok Hollandiában / 41–49. o.
illusztráció, atlasz stb.). Könyvek esetében a kötésről és az előzékekről is készítenek felvételt, hogy érzékelhető legyen a tárgyi minőség. Minden dokumentumról három másolatot készítenek: egy biztonsági másolatot, ami egy központi raktárba kerül, egy mester kópiát, amit a könyvtárban őriznek, és készül egy másolat, amit kutatásra kiadnak. A felvételezéskor egyszerre két felvételt készít a gép egy megvilágítással, majd az egyik felvételt duplikálják. A számítógépes nyilvántartási rendszer lehetővé teszi, hogy minden kötetet csak egyszer vegyenek mikrofilmre, még ha azt mindhárom könyvtár gyűjteménye tartalmazza is. Azonban ugyanazon könyv minden kiadásáról készítenek felvételt. A valamilyen szempontból érdekes, vagy gyakran kutatott, olvasott kötetek egy részét a mikrofilmről digitalizálják is, és elhelyezik az interneten. Minden dokumentumot egyszerű módszerekkel ellenőriznek, hogy mennyire savas és hogy tartalmaz-e a papír lignint? Ha a papír már törékeny, ill., ha nem tartalmaz lignint, akkor nem savtalanítják. A savas köteteket (az összes kötet kb. 5%-át) a hágai Központi Állami Levéltár gyakorlatához hasonlóan, Bookkeeper eljárással külső cég savtalanítja. Azt tapasztalták, hogy az így savtalanított kötetekben a hatóanyag mennyisége nem egyforma, mert a kötet gerincénél nem tud eléggé behatolni a kezelő oldat. Ezen kívül a vékony könyvek a gépben történő mozgatás során széteshetnek. A savas dokumentumok állapotát az egyszerű hajtogatási módszerrel öt évenként ismételten ellenőrzik. Meglepetésükre, az első öt év után nem tapasztaltak szignifikáns változást. Mindezekből látható tehát, hogy a legégetőbb probléma Hollandiában is a 19-20: századi dokumentumok savasodása, rossz alapanyaga. A megoldás a még nem nagyon lebomlott papírok esetében a tömeges savtalanítás, a menthetetlenek esetében csak a mikrofilmezés, vagyis az információ mentése lehet. Nagy gondot jelent azonban a papír lebomlottsági fokának meghatározása, valamint bizonyos típusú károsodást elszenvedett iratok megfelelő restaurálása. Ezért az anyagörző intézmények élő kapcsolatban vannak az amszterdami Kulturális Örökség Holland Intézetével {Netherlands Institute for Cultural Heritage), ahol természettudományos kutatások folynak, többek között az említett témákban is. Az egyik fontos kutatási témájuk most a Hollandiában sok gondot okozó tintamarással kapcsolatos. Megállapították, hogy a vas-gallusz tinta okozta tintamarás sokkal bonyolultabb folyamat, mint azt eddig hittük. A papír gyengülését és törékenységét, végül pedig az írott részek kipotyogását nem csak a tinta savtartalma okozza, hanem a feleslegben jelenlévő vas ionok is. Ezeket pedig nem lehet a hagyományos savtalanítási eljárással eltávolítani vagy inaktívvá tenni. A megoldás szerintük a kálcium-fitát nevű anyag lehet. Ennek vizes oldatában kezelve a papírt, a szabad vas-ionok komplex vegyület formájában passzívvá válnak. Kutatásokat végeznek ezen kívül a papír lebomlottsági fokának meghatározására is. Megpróbálnak kidolgozni egy olyan egyszerű vizsgálati módszert, amivel néhány rostból megállapítható a papír állapota. Kutatási eredményeiket rendszeresen publikálják, illetve az interneten is hozzáférhetővé teszik. 46
