Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám - Koroknai Ákos: Elméleti felvetések a gazdasági iratok makroszintű levéltári értékelésének problematikájához 1989 után / 3–18. o.

értékű iratanyagai egyaránt előfordulnak, ha más-más súllyal is, mint ahogyan a jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szervek közé is számos gazdasági társaság tartozik.

12 Nyilvánvaló, hogy míg a törvényhozás, a kormány, a minisztériumok és/vagy országos hatáskörű szervek által alapított egyéb közfeladatot ellátó szervek maradandó értékű iratanyagának átvételére a MOL, addig az önkormányzati alapításúakra az önkormányzati, a köztestületi alapításúakra a köztestületi levéltárak, az egyházi alapításúakra az egyházi levéltárak és így tovább... az illetékesek. Az Ltv. 14. §. (2) bek-e szerint a közlevéltári illetékességet a köziratnak nem minősülő levéltári anyagot illetően az általános levéltárak esetében a művelődési és közoktatási miniszter, ül. jogutóda a nemzeti kulturális örökség minisztere, míg egyéb közlevéltár tekintetében pedig — a művelődési és közoktatási miniszter, ül. jogutóda a nemzeti kulturális örökség minisztere egyetértésével — a fenntartó határozza meg. A szabályozást a törvényalkotó nyilvánvalóan azért rendelte el így, mert a közlevéltári illetékesség meghatározása e téren is elvi jelentőségű, általános rendezést igénylő kérdéskör. Elég utalnunk a mintegy 1 millió bejegyzett vállalkozásra. Joggal tehető fel a kérdés: vajon levéltárainknak nem kellene-e szervszelekciós módszereiket és iratértékelési gyakorlatukat felülvizsgálni, még ha a miniszteri szabályozás várat is magára? A gazdálkodó szervezetek jelentőségének megítélésénél — úgy véljük — helyesebb, ha nem a régóta definiálhatatlan „országos jelentőségből", hanem a jogszabályok nagyon is konkrét fogalomhasználatából indulunk ki. így talán kijuthatunk a pontatlan fogalmak bábeli zűrzavarából. A tartósan állami tulajdonú részesedéssel' működő gazdasági társaságok körébe az 1995. évi XXXIX. tv. (az állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről) 7. § (1) bek. csak I. az országos közüzemi szolgáltató, II. a nemzetgazdasági szempontból stratégiai jelentőségű és III. a honvédelmi vagy más különleges feladatot megvalósító, ül. célt szolgáló társaságokat sorolta. E körbe csak törvény révén lehet bekerülni, mint ahogyan csak törvénnyel lehet innen kikerülni. A tartósan állami tulajdont képező gazdasági társaságok felügyeletét az APV Rt. és az egyes szakminiszterek (olykor közösen), valamint az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány látják el. A törvény nyomán megszületett 62/1996. (VII. 9.) sz. országgyűlési határozat állapította meg azoknak a gazdasági társaságoknak körét, amelyek a nemzetgazdaság {- Magántulajdonosnak minősül: a természetes személy, az egyéni vállalkozó, a polgári jogi társaság, a gazdasági társaság, a szövetkezet, a befektetési alap, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, a Munkavállalói Részvénytulajdonosi Program (MRP), a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, az egyesület, az alapítvány (ha alapítói az előzőekben felsorolt magántulajdonosok) — Id. erre 1995. évi XXXXIX. tv. 1. §. (4) bek. b) és c) pontját. A tartósan állami tulajdonban maradó társaságokban az állam legkisebb részesedése min. 50%+1, kivételesen 25%+1 szavazatot biztosító hányad, de legalább egyetlen szavazati elsőbbséget biztosító részvény (ld. 1995. évi XXXDÍ. tv. 7. §. (3) bek-t). A tartósan állami tulajdonban maradó gazdálkodó szervezeteket az 1995. évi XXXIX. tv. többször módosult melléklete tételesen felsorolja, valamennyinél feltüntetve az állam részvényesi (tagsági) jogait gyakorló minisztert vagy szervezetet. Az idézett tv. 5. § (3) bek. ugyanakkor tételesen felsorolja azokat az állami tulajdonosi rendelkezés alatt álló szerveket is, amelyek nem tartoznak a tv. hatálya alá (mint pl. az Állami Fejlesztési Intézet Rt.). 16