Levéltári Szemle, 51. (2001)

Levéltári Szemle, 51. (2001) 4. szám

„Pannónia hegyén lévő Szent Márton monostornak ... olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyet Montecassino Szent Benedek monostora kapott. " E szavakkal részesítette Szent István király a pannonhalmi monostort kiváltságokban. Az oklevél szerint Géza fejedelem (f997) kezdte el a pannonhalmi Szent Márton monostort. Fia, István pedig befejezte; fogadalmat tett Szent Mártonnak, ha érdemeiért a külső és belső ellenségei legyőzi, akkor Somogy megye dézsmáját az ő tiszteletére épült monostornak adja. Ez a jövedelem segítette a pannonhalmi monostor felépítését. Az első magyar király ezenkívül ugyanazzal a szabadsággal ruházta fel Pannonhalmát, amilyennel Montecassino (Itália) apátsága rendelkezett; kivette a megyéspüspök joghatósága alól: szabadon választhattak apátot, akit az általuk választott püspök szentelhetett fel, az apát szandálban misézhetett stb. Mivel a pannonhalmi oklevél szövegének megfogalmazása nem egységes: hol egyes számban, hol többes számban van fogalmazva, s ráadásul Kálmán király (1095-1116) pecsétje függ rajta, hitele kétséges. Feltételezés szerint a többes számban fogalmazott szöveget a német császár kancellárjának, Heribertnek C betűvel jelzett munkatársa készítette már a magyar király udvarában 1002-ben, s abba a 11/12., illetve a 12/13. század fordulóján belefűzték (interpolálták) az egyes számban lévő szöveget. Az oklevél mai formájában - ha áttételesen is - mutatja, milyen lehetett egy I. (Szent) István király korában (1000-1038) kibocsátott oklevél Magyarországon. Az István királynak tulajdonított mintegy tucatnyi oklevél közül ez az egy maradt fent eredeti formában. Igen nagy súlya van minden egyes szavának, mivel a korai magyar történet nem bővelkedik forrásokban. Ráadásul a Szent István neve alatt ránk maradt oklevelek hitele, létrejöttük körülményeinek magyarázata rendkívüli mértékben erre a pannonhalmi oklevélre lett alapozva. Szent István oklevelei közül csak az egyik, a görög nyelvű hiteles, a többi, latin nyelven íródott oklevél már kevésbé állja ki az oklevélkritika próbáját. Két püspökség, a veszprémi és a pécsi (1009) alapításáról szóló oklevelek a pannonhalmi oklevél távoli rokonainak tűnnek. Vannak azonban olyanok is, amelyek szövegei szinte testvérei a pannonhalminak. Ezek is mind bencés monostorok alapításáról szólnak, mint a pécsváradi (1015), a két zalavári (1019 és 1024) és a bakonybéli (1037). Akad persze olyan, mint a székesfehérvári, hogy utalásokból, szövegtöredékekből lehet csak vajmi keveset tudni róla. Némelyikük (pl. a nyitrai püspökség alapítása) pedig semmi jelét nem mutatja annak, hogy bármi köze is lenne korai történelmünk e jelentős fordulópontjához, a magyar királyság létrejöttéhez. Az oklevél a Pannonhalmi Bencés Főapátsági Levéltárban Capsarium no 2 (capsa 13. A) jelzet alatt található. A 45,5 x 48 cm nagyságú hártya hátlapjára 8,5 cm átmérőjű kerek pecsét van befüggesztve, a pecséten trónon ülő királyi alak látható, a pecsét sérült felirata: [+ COLOMANNVS DEI GRATIA] VNGARORVM REX = [Kálmán Isten kegyelméből] a magyarok királya. Irodalom: ERDÉLYI LÁSZLÓ: A pannonhalmi alapítólevél hitelessége. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története I. A pannonhalmi főapátság története. Bp. 1902.; ÉRSZEGI GÉZA: Oklevéltan. A történelem segédtudományai. Szerk. KÁLLAY ISTVÁN. Budapest 1986. 12-28; Diplomata Hungáriáé antiquissima. Accedunt epistolae et aeta ad históriám Hungáriáé pertinentia. Volumen I ab anno 1000 usque ad annum 1131. Edendo operi praefuit GEORGIUS GYÖRFFY. Bp. 1992.; Levéltárak - kincstárak. Források Magyarország levéltáraiból (1000-1686). Közreadja BLAZOVICH LÁSZLÓ stb. Budapest - Szeged 1998; Szent István király pécsváradi alapítólevele. Az oklevél latin szövegét magyarra fordította BORONKAINÉ BELLUS IBOLYA. AZ eredeti latin szövegét gondozta és a bevezetőt írta ÉRSZEGI GÉZA. Budapest 2000; ÉRSZEGI GÉZA: Szent István pannonhalmi oklevele (Oklevéltani-filológiai kommentár). Mons Sacer 996-1996. Pannonhalma 1000 éve. Szerk. TAKÁCS IMRE. Pannonhalma 1996. I. p. 46-89, 597; THOROCZKAY GÁBOR: Szent István pannonhalmi oklevelének historiográfiája. U. o.; Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk. KRISTÓ GYULA. Szeged 1999. Csóka Gáspár Az oklevél keltének ezredik és az egykori bencés levéltáros, Erdélyi László sokoldalú elemzésének és kritikai kiadásának századik évfordulóján örömmel adja minden olvasójának a kezébe a Pannonhalmi oklevelet másolatban és fordításban a Levéltári Szemle. Melléklet a Levéltári Szemle 51. évf. (2001) 4. számához Fotó: Mudrák Attila - íH Magyar Képek Színbontás: Repro-Míló Kft. • Nyomás: Stádium Nyomda Az oklevél magyar szövege: Krisztus! Krisztus! A MAGASSÁGBELI ÚRISTEN NEVÉBEN! ISTVÁN A MAGASSÁGBELI GONDVISELŐ KEGYELMÉBŐL A MAGYAROK KIRÁL YA. Hisszük, s valóban tudjuk, hogy ha az istentiszteletnek szentelt helyek hatalmát és tiszteletét növeljük, azt nemcsak az emberek hirdetik dicsérettel, hanem Isten is jutalommal viszonozza. Ezért Isten szent egyháza és a mi híveink valamennyien, a mostaniak és jövendőbeliek, tudják meg, hogy a Pannónia hegyén lévő Szent Márton monostornak az apátja, Anasztáz közbenjárására, tanácsára és beleegyezésével ugyanezen monostornak olyan kiváltságot engedélyeztünk, amilyet Montecassino Szent Benedek monostora kapott. Szent Márton monostorát még szülőatyánk kezdte és mi fejeztük be Isten segítségével lelkünk üdvéért és királyságunk megszilárdításáért. Ugyanezen monostor testvéreinek szent imái miatt az előbb írt Anasztáz apát úr tanácsaitól és állandó segítségétől felbátorítva lettünk ugyanis győztesek. Gondoskodtam ugyanakkor arról is, hogy megörökítsem az utódok emlékezetében azt a különleges támogatást, amelyet Szent Márton érdemeiért gyermekkoromban megtapasztaltam. Ugyanis mikor kitört a háború vihara, s ebben a németek és a magyarok között a viszály igen nagyra nőtt, s különösen amikor a polgárháború pusztítása fenyegetett, mivel az egyik megye, a somogyi el akart űzni atyám székéről, nagy bizonytalanság fogott el, milyen tanácsot adjak háborgó lelkemnek, mihez fogjak? Mikor Pázmány, Hont és Orci vezérek, meg Domonkos érsek úr mellém álltak, én fogadalmat tettem Szent Mártonnak, ha érdemeiért a külső és belső ellenségeimet legyőzöm, akkor úgy jó, ha a fenti megye dézsmája, ami minden dolga, birtoka, földje, szőlője, vetése, útvámja után jár, valamint a vendégek bora, ami birtokaikon terem, ne a megyéspüspökhöz tartozzék, hanem azt inkább ugyanezen monostor apátjának vessem alá haladéktalanul az említett vezérek és sok ispán tanúságával. Hogy elhatározásomat követően győzelmet arattam, amit eszemben forgattam, megvalósítani törekedtem. Annál is inkább, mivel e hely kivételével nem voltak még püspökségek és apátságok Magyarországon. Mert, híveim, ha szabad volt püspökségeket és apátságokat létesítenem azon a helyen, ahol csak akartam, miért is ne tehettem azt bármely hellyel, amit akartam? De nehogy még úgy tűnjék, hogy a Szent Mihály egyháza ki lett fosztva, sőt nehogy a megyéspüspök jogtalanságot vagy kárt szenvedjen a dézsmaszedésben, ezért neki adtam a Kortó nevű udvarházat a hozzá tartozó emberekkel együtt. Ha pedig ő a rendelkezéseimmel szemben bármit méltánytalanul tenni vagy szerezni akarna, tudja meg, hogy az ítélet napján Isten, az élők és holtak bírája előtt velem találja szembe magát. De még annyit hozzáfűzök: legyen a monostor minden zaklatástól mentes és legyen a szerzeteseknek joguk bármelyik apátjuk eltávozása után nyugodtan másikat választani és tetszésük szerint bármely püspökkel felszenteltetni, valamint legyen szabad nekik akármely helyen bármelyik püspöktől a rendeket felvenniük. Más apát előtt pedig cappella ne vonuljon, csak e monostor apátja előtt tiszteletből a hely szentsége miatt, továbbá az apát püspök módjára szandálban mondja a misét. Megparancsoljuk tehát - Megváltónk, Urunk Jézus Krisztus legyen rá a tanúnk -, hogy semmiképpen se merjen beavatkozni egyetlen érsek, püspök, herceg, őrgróf, ispán, alispán vagy bármely más - akár kis, akár nagy - ember az ugyanezen monostor apátjának engedélye nélkül a mondott monostor ügyeibe a szolgák, földek, szőlők, dézsmák, halászat, partok, jogszolgáltatás révén. Aki ezt megteszi, fizessen száz font jó minőségű aranyat, az egyik felét a mi kamaránknak, a másik felét pedig a mondott monostornak vagy vezetőinek és átok sújtsa őt mindörökké. Hogy hitelesebb legyen, ezt a lapot sajátkezűleg megerősítettük és megpecsételését megparancsoltuk. ISTVÁN ÚR, A KIVÁLÓ KIRÁLY JELE (ISTVÁN KIRÁLY) DOMONKOS ÉRSEK KANCELLÁRKÉNT KÉSZÍTTETTE. Az Úr megtestesülésének 1001. esztendejében, a 15. indikcióban, Istvánnak, a magyarok első királyának második évében íratott és átadatott ez a kiváltságlevél. Ezeket a falvakat nevezte meg Sebestyén érsek és Csaba ispán a templom felszentelésekor: Halászok, Füzegy, Bálványos, Tömörd, Himód, Wisetcha, Varsány, Murin, Kortó, Vág. Minden mostani és jövőbeli dologból a pozsonyi vám harmada. Érszegi Géza