Levéltári Szemle, 51. (2001)
Levéltári Szemle, 51. (2001) 2. szám - MÉRLEG - Kurecskó Mihály: Trezor. A Történeti Hivatal Évkönyve / 65–68. o.
TREZOR Szerk.: GYARMATI GYÖRGY Budapest, 1999. (A Történeti Hivatal Évkönyve, 1.) 240 p. Az 1945 utáni magyar történelem kutatói és az ezen történeti korszak után érdeklődő közönség egy új — remélhetőleg hosszú életű — sorozat első kötetét vehetik kezükbe. Az 1996-ban létrehozott, és működését 1997-ben megkezdő Történeti Hivatalban a közelmúlt kutatásával foglalkozó új szakmai műhely kialakulásának bizonyítékaként megjelent a Történeti Hivatal első évkönyve. A találó sorozatcím (Trezor) utal a Hivatalban őrzött iratok egykori őrzési helyére — a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank később a Belügyminisztériumnak helyet adó épülete páncéltermére —, ahol a rendszer legtitkosabb dokumentumait tárolták. A kötetet — a szerkesztői előszó után — Markó Györgynek, a Történeti Hivatal elnökének az Országgyűlés számára készített beszámolója nyitja meg. Általában nem szokás tanulmánykötetben egy intézmény éves működésének beszámolóját közölni, azonban ez a szerkesztési eljárás jelen esetben több szempontból is indokolt: egyrészt a szélesebb szakmai közönség is tájékozódhat a gyakorlatilag szaklevéltárként is működő intézmény indulásának körülményeiről, szervezeti felépítéséről és működésének feltételeiről, másrészt számos olyan problémára hívja fel a figyelmet, amelynek megoldása minden magyarországi levéltárban gondot okoz — példaként csak a kutatókra vonatkozó jogi szabályozás problémáit említeném, amelyek arra „kényszerítik" a levéltárosokat, hogy a jog értelmezőjeként lépjenek fel. A beszámoló után következő tanulmányok jól körülhatárolható tematikus csoportokban követik egymást. Az első két írás módszertani jellegű, bár látszólag igen különböző problémákat tárgyal. Petrikné Vámos Ida a Történeti Hivatalban őrzött leggyakoribb dokumentumok típusát mutatja be, és bár valószínűleg a szélesebb olvasóközönséget kevésbé érdeklő problémákat feszeget, de írása a kutatók, szaktörténészek számára minden bizonnyal megkerülhetetlen lesz, hiszen az állambiztonsági szervek által rendszeresített 28 különböző típusú kartonról és 18 féle dossziéról kapunk átfogó képet — a 20. századi irattan szempontjából alapvetően új irattípusok ismertetése a levéltárosok képzésében is fontos szerepet tölthet be. Cseh Gergő Bendegúz tanulmánya a Történeti Hivatal őrizetében lévő dokumentumok digitalizálásának gyakorlatát és az ezzel összefüggő problémákat ismerteti. A téma — a számítógép a levéltárakban — nem új keletű, a Hivatal esetében azonban elsősorban az adatrögzítés, vagyis az általuk őrzött iratok név- és tárgymutatórendszerének kialakítása élvez prioritást, és ennek a — valószínűleg évekig elhúzódó — munkának a végeredményeként egy, a magyarországi levéltárak szempontjából páratlannak nevezhető nyilvántartás alakul ki, amelynek segítségével mind az adatszolgáltatás, mind a történeti kutatások felgyorsulnak. A tanulmányban felvetődő problémák közül igen érdekes a szerző azon megállapítása, miszerint az állambiztonsági szervek iratkezelésének és a nyilvántartásoknak a pontatlansága által a 65
