Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - HÍREK - Mónus Imre: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltári Napok / 72–76. o.

Gavrilovics Vladán, az Újvidéki Egyetem adjunktusa A Tiszai koronakerület privilégiumai c. előadása következett. A Tiszai koronakerületet Mária Terézia királynő 1751. évi adománylevele hívta életre a szerb granicsárok számára, „kárpótlásként" a megszüntetett Tisza-Marosi határőrvidék helyébe. Ez lehetővé tette, hogy a kerületben lakó szerbek ne kerüljenek a megye és a magyar kamara közvetlen irányítása alá. Három adománylevélben biztosította a királynő a koronakerület előjogait. Ezek tizennégy Tiszamenti települést érintettek. A kiváltságok értelmében a volt szerb határőrök nem rendelhetők magánföldesurak vagy a vármegye joghatósága alá, hanem szabadok maradnak a magyar kamara joghatósága alatt. A privilégium védte a kerületet az idegenek betelepülése ellen is. A gazdasági megerősödéshez a kerület lakói adókedvezményben részesültek. A privilégium italmérési jogot is tartalmazott, amely a becsei sörgyár felállításához vezetett, és ezzel az ipar fejlődése is lendületet vett a 18. században a Tiszai koronakerületben. Május 12-én, a konferencia harmadik napján a program Szabó László debreceni egyetemi tanár előadásával kezdődött, amelynek címe Öröklésjog és családszervezet a Jászkunságban volt. A Jászkunságban élő nagycsalád nem volt egyedi jelenség Magyarországon, létének elsősorban anyagi, de érzelmi motívumai is voltak. Cél a családi birtok egybentartása volt. Ha a család szaporodott, hozzátoldtak a lakóházhoz, vagy esetleg külön építkeztek a birtokon belül. A családban megvolt a munkamegosztás és az összetartás, mindenki korának és nemének megfelelő munkát végzett. A nagycsaládokban általában három nemzedék élt együtt, így biztosított volt a gyermekek nevelése, és az idősek eltartása is. Hét hold földre már tanyát építettek a föld minőségétől függően. Azt mondták, hogy ennyi terület már eltart egy családot. A legtöbb jogi problémát az öröklés jelentette, külön statútum szabályozta a birtok megosztását. Ez a szabályozás nem a hagyományos szülő-gyermek öröklés volt, mert pl. más volt a férfiak öröklési joga, mint a nőké. így a családban a fiúk és lányok'aránya meghatározó volt az öröklés szempontjából is. Bagi Gábor kandidátus Kísérletek a magyarországi szabadparaszti fejlődés fő irányainak meghatározására, különösképpen a 18-19. században címmel tartotta a következő előadást. A kiváltságolt szabad kerületek parasztjai, mint a székelyekjászok, kunok jogaik megtartásával tudták életüket és a fejlődést biztosítani. Ez a szabadparaszti réteg perifériális rétegként maradt fenn a korábbi betelepítések után is, megőrizve identitását. Az előadó rendi szabad parasztokat és katonáskodó szabad parasztokat különböztetett meg. Ezután Botka János kandidátus előadása következett A Jász-Kun kerületi és a megyei címer története címmel. Az előadó hangsúlyozta, hogy a közösségek története egyben a kapcsolódó szimbólumok története is. Szolnok közgyűlése 1876-ban határozta meg a város címerét és pecsétjét. A jászkunok címerállata az erőviszonyoknak megfelelően kapott helyet a címerben. A jászok Lehel vezért szerették volna szerepeltetni címerükben, míg a kiskunok Kun Lászlót, de a királynő nem fogadta el javaslataikat s ez vitához vezetett. Egyértelmű volt viszont az, hogy a címer színei kék és fehér legyenek. Az előadó sok rajzzal és a címerek színes képeivel szemléltette a címer alakulásának különböző fázisait. Jász-Nagykun-Szolnok megye és a város régi címerét 1991-ben állították vissza, amely régi jelképeivel büszkén hirdeti.a jászkunok dicsőségét. 75