Levéltári Szemle, 50. (2000)
Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - KILÁTÓ - Gecsényi Patricia: Első lépések a levéltárak közötti együttműködés megteremtésére az Európai Unióban / 34–46. o.
GECSÉNYI PATRÍCIA ELSŐ LÉPÉSEK A LEVÉLTÁRAK KÖZÖTTI EGYÜTTMŰKÖDÉS MEGTEREMTÉSÉRE AZ EURÓPAI UNIÓBAN Aligha kérdéses a demokratikus önrendelkezés jogával mind szélesebb körben és mind magától értetődőbben élő, az uniós országokhoz tartozók számára, hogy mi a jelentősége a levéltárakban az állampolgárokról fennmaradt információnak. Hiszen ami ma még aktuális, politikai és állampolgári érdekeket érintő kérdéseket tárgyaló ügyirat, az "holnap" már történelmi forrás, amelyre támaszkodva egy nép vagy egy ország története megjeleníthető. Ha tehát a közös Európáról beszélünk, akkor foglalkoznunk kell a "közös" emlékezet forrásait őrző intézményekkel is. Az Európai Unió tagországainak levéltárügyével kapcsolatos alapdöntést az Európai Unió Tanácsa és az EU oktatásügyi minisztereinek 1991. november 14-i közös határozata képezi. Ehhez a dátumhoz két igen fontos esemény — a berlini fal ledöntése (1989. november 9.) és a maastrichti szerződés (1993. november 1.) hatályba lépése — áll szinte azonos időbeli távolságra. A látszólag véletlenszerű időbeli egybeesések komoly jelentőséggel bírnak. 1 A berlini fal lerombolása ugyanis annak a totális rezsimnek a végét jelentette, amely még a 20. század második felében is hatalmában tartotta Közép- és Kelet-Európát, egyszersmind betetőzte annak az ideológiának a bukását, amely az európai kontinens keleti felében az egész század folyamán meghatározó volt. A maastrichti szerződés egyrészt a kettészakadás megszüntetésének történelmi jelentőségére utalt, másrészt annak szükségességét éreztette, hogy a jövő Európájának szilárd alapokon kell állnia. Ez az a folyamat, amelyben Európa népeinek szoros együttműködése valósulhat meg, amelyben a demokrácia és a szabadság érvényesülhet. Az időben pontosan a két esemény közé eső határozat megerősíti a levéltárak kettős funkcióját a jövő Európájában. A levéltárakban őrzött iratok egyfelől Európa és minden egyes nemzet történetírásának nélkülözhetetlen forrásaiként szolgálnak, másrészt szabad hozzáférhetőségükkel biztosítják az információs önrendelkezést, azaz a demokrácia gyakorlásához nélkülözhetetlen tájékozódási szabadságot minden állampolgár számára. E kettős funkció alapján egyértelmű, hogy a határozat értelmében az EU tagállamainak mind egymás között, mind az EU intézményeivel szervezettebben és konzekvensebben kell együttműködniük a levéltárügy területén is. Az egységes európai levéltárügyet a maastrichti szerződésben megfogalmazottak szerint kell megvalósítani. A G 37. számú határozat így ír erről: Az EU hozzájárul a tagállamok kultúrájának kibontakozásához, miközben megőrzi azok nemzeti és regionális sokszínségét és kiemeli a közös kulturális örökséget. Ennek szellemében az 1991. november 14-én kelt határozat elengedhetetlennek tartja az európai levéltárakkal kapcsolatos kérdések átfogó áttekintését és felszólítja a tagállamokat, hogy együtt kutassák történelmüket, s így próbálják meg feltárni identitásukat. 1 A cikk egészéhez az Európai Bizottság főtitkársága által Die Archive in der Europaischen Union. Bericht der sachverstandigen Gruppé über Fragen der Koordinierung im Archivwesen címmel kiadott munkát használtam. 34
