Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 4. szám - DOKUMENTUM - C. Tóth Norbert: Egy hatalmaskodás lezárása az Árpád-korban / 31–38. o.

habetur et exigitur, communiter possidebunt et habebunt asserentes verő quandam viam zurduk vocatam, ubi sünt quedam arbores piri, pro méta assignasse. In reliquis autem possessionibus ipsorum cum tempore se ad hoc eis obtulerint divisionem inter se facere assumpserunt in modum et consuetudinem regni observando, quam quidem divisionem et distinctiones metarum sünt ipse Nicolaus sic et predicti Sumurakus et Iohannes pari consensu spontanea ultroneaque voluntate immutabiliter et irrevocabiliter perpetuo permane(!) et fieri commiserunt heredum per heredes conservare. Ut igitur huiusmodi rerum mancipiorum et possessionum divisines(!) robur perpetue obtineat firmitatis, nos eisdem ad petitionem partium presentes dedimus sigillo nostro roboratas et alphabeto intercisas. Dátum anno Domini Mo CCmo LXXmo quinto. Dyonisio preposito, Laurentio lectore, Iacobo cantore, Sebastiano Bachiensi, Paulo Syrmiensi, Iohanne Zeguediensi archidiaconis, Michaele custode, Paulo decano ceterisque canonicis ibidem Deo famulantibus iugiter et devote. + 1280. A bácsi káptalan előtt szentmiklósi Pál és fia Péter két fundus-ukat eladják „Szár" Ajnárd ispán fiának Smaragd bánnak Eredeti: 230x107+12 mm. Nagyméretű díszes kezdőbetű. Függőpecsét selyemzsinóron, chirographált. DL 86853. (Esterházy cs. hercegi ága lt., Repositorium 47-S-2-NB.) Az oklevél hamis az írása és káptalani méltóságsor alapján: mindkét oklevél méltóságsora megegyezik a bácsi káptalan 1297-es oklevelében szereplővel (W. XII. 603. A bácsi káptalan 1332. aug. 19-i Smaragd fia László kérésére készült átírásából: DL 34091 — NRA 1504-22.), amely szerint Báncsa nb. Péter fia Tamás és fia Pál Valkó megyei Szat birtokukat két fiindus-szal eladták rokonuknak, ob dilectionem proximitatis et cognationis Ajnárd fiának Jánosnak. Tehát mindkét oklevél erről vagy egy időben közeliről készült (annál is inkább mert az 1297-ből fennmaradt másik bácsi káptalani oklevél méltóságsorában a dékán már Imre volt — SUA Révay cs. lt., Sirmium 1-12 — DF 256576.). A hamisítás kiváltó oka Maróti János székely ispán, majd macsói bán birtokszerző politikája lehetett: 1398. febr. 20-án kapta meg Zsigmond királytól a hűtlenné lett Atyai Szár János valamennyi birtokát Pest, Pilis, Békés és Valkó megyékben (Zsigmondkori oklevéltár I-VI. Szerk.: Mályusz Elemér és Borsa Iván. Bp., 1951-1999. [=ZsO] I. 5192.), amelybe a bácsi káptalan márc. 28-án új adomány címén iktatta be (ZsO I. 5226.). 1399. máj. 17-én Maróti kérésére Zsigmond a bácsi káptalannal el- és meghatároltatta a Valkó megyei Atya birtokban lévő és hozzátartozó birtokrészeket (ZsO I. 5865 és 5952.). 1404-ben a hűtlen Smaragd leszármazottaktól elvett maradék Valkó megyei birtokokat is megkapta új adományként (ZsO II. 2924 és 3029.). Az utolsó atyai birtokrész darabot 1409-ben csereként szerezte meg Maróti János Kükéi Lászlótól (ZsO II. 6857 és 7048.). A két hamisítvány ezért készülhetett, de a jelek szerint Marótinak nem volt szüksége rájuk, mert a birtokokat törvényes úton is meg tudta szerezni. Ámbár mindkét oklevél hamis, mégis feltehető, hogy a bennük leírtak nem feltétlenül koholmányok, mert a birtokok felosztásakor, illetve az adásvételekor nem volt szükségszerű, hogy készüljön határjárás. Capitulum ecclesie Bachiensis, universis Christi fidelibus presentibus pariter et futuris presentium notitiam habituris, salutem in salutis largitore. Ad universorum igitur notitiam harum serié volumus pervenire, quod constitutis coram nobis Paulo de Sancto Nicolao unacum filio suo Petro 36