Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - DOKUMENTUM - Seres Attila: Két dokumentum az 1922. évi berlini titkos szovjet–magyar tárgyalásokról / 20–27. o.

után, határozatban mondták ki, hogy az egyes államok ne támogassák állampolgáraiknak azon törekvéseit, hogy koncesszióhoz jussanak az egykori külföldi üzemek működtetésében az eredeti tulajdonosok beleegyezése nélkül.

13 A szovjet politikai vezetés úgy értékelte az eseményeket, hogy a nyugati hatalmaknak nem áll érdekében a problémák tárgyalásos úton való rendezése, hanem azok egy újabb intervenciós beavatkozást készítenek elő. Ezt a félelmet erősítették a Pilsudski bukaresti látogatásáról szóló hírek is.'

4 A szovjet kormány Erdély hovatartozásának — Bánffy és Csicserin által megvitatott — kérdését is napirenden akarta tartani, mivel olyan értesülései voltak, hogy Vrangel és Petljura fehér gárdista alakulatainak a kiképzőbázisai Nagyváradon és Brassóban vannak, és közvetlenül onnan csoportosítják át őket Besszarábiába.

15 A szovjet-magyar viszony alakulása szempontjából nem érdektelen megjegyezni, hogy a berlini titkos diplomáciai tárgyalások megkezdése előtt a két állam gazdasági kapcsolatainak megteremtéséről — éppen Berlinben — már tárgyalások folytak. 1922 februárjában Fenyő Miksa, a Gyáriparosok Országos Szövetségének elnöke utazott Berlinbe, hogy az ottani szovjet kereskedelmi kirendeltséggel felvegye a kapcsolatot.

16 Litvinov külügyi népbiztos-helyettes ezekre a megbeszélésekre reagálva a két állam közötti gazdasági kapcsolatok kiépítését a szovjet állam hivatalos elismerésétől tette függővé.

17 A felek közötti gazdasági tárgyalásokat ez év nyarán felújították, és 1922 szeptember közepén egyezményt kötöttek a Magyarországra irányuló szovjet olajbehozatalra vonatkozólag.

18 Az alábbiakban következő iratok a Berlinben zajlott szovjet-magyar diplomáciai tárgyalások forrásait jelentik, és tartalmuknál fogva egyúttal felvetik a két fél közötti — a szakirodalomban eddig feldolgozatlan — további kapcsolattartás kérdését. Ezen kívül a genovai és berlini tárgyalások a két világháború közötti szovjet-magyar kapcsolatok egy jellemző vonására is ráirányítják a figyelmet. Az Ormos Mária által publikált, s az itt közölt két dokumentumból is kiderül, hogy a magyar külügyi vezetés döntő részének a Szovjetunió megtámadásának időpontjáig a Szovjetunióval szemben követett politikai gyakorlatában a pragmatizmus gyakran háttérbe szorította az ideológiai megfontolásokat. Ugyanez mondható el a szovjet külpolitikáról is, amelynek Magyarországhoz fűződő viszonyát 1920-21 után nem a két rendszer eltérő jellege, hanem inkább a Szovjetunió közvetlen államérdekei és az adott nagyhatalmi konstelláció határozták meg. A két dokumentum alapján pontosan figyelemmel kísérhető az események menete, és megállapítható, hogy 1922 júliusában magyar diplomaták legalább kétszer találkoztak 13 Isztorija vnyesnyej polityiki SzSzSzR, i. m. 173-176. 14 Arról, hogy a szovjet kormányban milyen félelmeket keltettek a Pilsudski bukaresti látogatásáról szóló hírek, egy, a külügyminisztériumba eljuttatott levél tudósította a magyar külügyi vezetést. A levél szerzője a feljegyzést Max néven írta alá. Az illető részt vett a szovjet-magyar gazdasági megbeszéléseken, tárgyalt Csicserinnel is, így közvetlen értesülései voltak a szovjet politikusok hangulatáról. MOL K 64 Külügyminisztérium iratai. Politikai osztály. 1924-24-405. 358-363. 15 Dokumenti vnyesnyej polityiki. 5. k., i. m. 483-485. 16 Uo. 727. 17 Uo. 156-157. A gazdasági tárgyalásokról a külügyminisztériumnak is volt tudomása. Erre utal az is, hogy Max szovjet vezető politikusokkal folytatott megbeszéléseiről a külügyminisztériumnak tett jelentést. 18 MOL K 69 Külügyminisztérium iratai. Gazdaságpolitikai oszátly. 1922-II/2. 11-19. 23