Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 1. szám - Török Enikő: Külső-Szolnok vármegye, a Jászság és a Nagykunság Bél Mátyás műveiben és Mikoviny Sámuel térképein / 3–19. o.

A török fennhatóság idején szétszóródott a lakosság, s a felszabadítás után nem csak magyarok telepedtek le e területen, hanem németek és szlovákok is. A Jászkunság területén „ma magyarok" élnek, „egészen kevés szlávval". „Alig van Magyarországon olyan népfaj, melybe nem olvadt volna be egy másik nemzetiség valamelyes része. És alig akad olyan magyar ember, akinek családfáján nem fordult volna elő valamelyes szlovák vagy német beütés." A visszatelepedett és újonnan bevándorolt magyarok között vannak katolikusok és protestánsok is. A jászok főleg katolikusok, kivéve Jászkísért, s Jászberény jobb partján is élnek reformátusok. A kunok pedig reformátusok, csak Kunszentmárton katolikus falu. Nemrég népesült be Jásztelek és Kisújszállás, valamint Kenderes is néhány kálvinista családdal, Törökszentmiklós is új telepítés, a Notitia írása előtt hét évvel népesítették be kálvinista magyarok. Kunszentmártont is csak tizenkét évvel azelőtt népesítették be jászok. Tiszaföldváron pedig alig kilenc évvel azelőtt telepedetek le kálvinista magyarok, de máris költöznek, hisz „vándornép" vidéken, amely „minden pillanatban készen áll arra, hogy továbbvándoroljon. Elég egy kósza hír az ellenség közeledéséről, vagy a földesúr keménységéről, máris szedi a sátorfáját s elhagyva régi lakóhelyét, új szállást eszkábál magának." Kevesen élnek Tiszabőn és Csépán, Szajolnak meg csak négy földművescsaládja van.

56 Ahogy a népességszám, úgy a települések száma is csökkent ezen a területen a török hódoltság idején. A Nagykunságban az 1582. évi összeírás szerint tizenöt település volt, 1730 körül pedig csak hat, ennek ellenére később azt olvashatjuk, hogy itt „a falvak sűrűn helyezkednek el, és a területük kicsiny." 7 A Mikoviny-térképek a településeket alaprajzi ábrázolással vagy alaprajzszerű jellel jelölik. Nehéz eldönteni, hogy melyikről van szó. Induljunk ki Jászberény ábrázolásából. Ha összevetjük Bél városleírását és a jászsági térképet, megállapíthatjuk, hogy a kettő megfelel egymásnak. Fodor Ferenc is hitelesnek tekinti a város alaprajzát, ezenkívül Jászalsószentgyörgyét, Jászapátiét is. Szolnokról is elmondható ugyanez. A többi tíz falu közül csak három esetében — Jászkisérnél, Jászfelsőszentgyörgynél és Jászteleknél -— szerepel egyutcás alaprajz. Jászfényszaru és Jászárokszállás alaprajza szinte teljesen egyforma, két párhuzamos utcát egy merőleges utca szel át. A többi település ábrázolása egyedi. Jászfényszaruról Bél azt írja, hogy „házsora a folyó mellett húzódik délről északnak; középen van a templom", ez alapján úgy tűnik, hogy csak egy házsora volt, és a térkép is megerősíti, hogy a templom középen helyezkedett el. Jászárokszálláson is „középen van a katolikus vallású templom". Az összesített jászkunsági lapon viszont e települések alaprajza több esetben más, mint a jászsági térképen.

58 BÉLM.: Heves megye, i. m. 30-31., 85-87., BÉLM.: A kunok és a jászok, i. m. 23., 27-28., 47., 49-51. A Jásztelekre vonatkozó adat hitelességét megkérdőjelezik, 1. FODOR F.: i. m. 371., Adatok Szolnok megye történetéből. 1. köt. Szolnok, 1980. 388. 1728-at tekintik Kenderes újratelepítési dátumának, de a legújabb kutatások szerint mindvégig lakott hely volt. Kisújszállás és Kunszentmárton 1717-től, Törökszentmiklós 1720-tól települt újra, Tiszaföldvár pedig 1721-22. folyamán, 1. Adatok 1. köt., i. m.. 428., 473., 569., Adatok Szolnok megye történetéből. 2. köt. Szolnok, 1989. 364., 745. és 748. BÉLM.: A kunok és a jászok, i. m. 12 BÉL M: A kunok és a jászok, i. m. 46-47. és 49., BÉL M: Heves megye, i. m. 78-80., FODOR F.: i. m. 353354., 416. és 441-442. 17