Levéltári Szemle, 50. (2000)

Levéltári Szemle, 50. (2000) 3. szám - Érszegi Géza: Államalapításunk és a kereszténység felvételének jelentősége / 3–8. o.

mennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellenséges támadásoktól nem háborgatva, békében végezhesd életed pályáját... Az erények mértéke teszi teljessé a királyok koronáját, és a parancsok közt a tizedik... Ennek okából hát, szerelmetes fiam, szívem édessége, sarjam jövő reménysége, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafi Ságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz... Légy türelmes mindenekhez, nem csak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz. Azután légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét..."

1 Az első király idején alkotott törvények nem különböztek a korabeli keresztény államokétól. Az egyház helyét a társadalomban szó szerint ugyanúgy rögzítették, mint ahogy azt a mainzi zsinaton is tették a Birodalomban 847-ben. De nagyon vigyázott arra István király, hogy a haza édességét ne keserítse meg az állam szigora. Pl. törvényben írta elő, hogy tíz falu már köteles templomot építeni, de hogy járjanak is oda, a kötelező misehallgatás napjára, azaz vasárnapra tette a vásár napját. Nem állt tehát tőle messze a nagy velencei tanítómester, Gellért püspök, aki vallotta: „Amit hittel fogadunk belül, érezzük azt kellemesnek kívül."

2 Nem véletlen, hogy Szent István utódai közül azokra emlékezünk szívesen, akik megpróbálták az állam hatalmát úgy gyakorolni, hogy hazájában mindenki otthon érezhesse magát. Nem véletlen, hogy a /?á/:ócz/-szabadságharc zászlaján a pro patria et libertate szerepelt, mert valóban nincs fontosabb, minthogy hazának érezzük a szabad államot. Ebben láthatjuk tehát az állam feladatát, az államalapítás jelentőségét. Az állam és a haza nem azonos fogalmak. Mi, akik részben a történelemből tudjuk, részben saját életükben is tapasztaltuk, hogy néha nagyon is messzire kerülhet egymástól a haza és az állam fogalma, jóleső érzéssel olvassuk, mikor az államalapító Szent Király a haza megtartására irányuló állami törvényeiben figyelmeztet bennünket: azt, aki valamennyiünkért dolgozik, megbecsülésben kell részesíteni: „Mert ki-ki közületek viseli a maga terhét, ő pedig a magáét és az egyes emberekét is."

3 Mi, közalkalmazottak — úgy hiszem — méltán magunkra ismerhetünk s méltán kérhetjük a megbecsülést, már csak azért is, mert rajtunk is múlik, hogy az állam minden egyes tagja otthon legyen a saját hazájában. 1 KURCZ ÁGNES fordítása. 2 SZABÓ FLÓRIS fordítása. 3 BARTONIEK EMMA fordítása. 8