Levéltári Szemle, 50. (2000)
Levéltári Szemle, 50. (2000) 2. szám - HÍREK - Molnár János: A Somogy Megyei Levéltári Nap / 68–69. o.
HÍREK A SOMOGY MEGYEI LEVÉLTÁRI NAP A Somogy Megyei Levéltár 1999. szeptember 14-én rendezte meg a 23. Somogy Megyei Levéltári Napot. A résztvevőket köszöntötte Kaposvár polgármestere, Szita László és a megyei közgyűlés elnöke, dr. Gyenesei István. Az előadások sorát Erdődy Gábor, az ELTE docense nyitotta meg A hazai politikai elit Magyarország európai helyzetéről 1849-ben c. előadásával. Kossuth és köre február végétől élénken kereste a kapcsolatot a határokon kívül, de Anglia és Franciaország rövidesen elfogadta az olmützi alkotmányt. Később a trónfosztás és a tavaszi hadi sikerek ugyan reményt ébresztettek arra, hogy a Nyugat felülvizsgálja a magyar üggyel kapcsolatos addigi passzivitását, de ez naiv optimizmusnak bizonyult. A magyarok júliusban már elfogadták volna a Habsburgokat is, csak Ferenc József személyét nem. Európai mértékben is jelentős eredményt hozott Kossuth és Balcescu megegyezési megállapodása, amely Svájc mellett először biztosította a nemzetiségi nyelvhasználatot Európában, és a nemzetiségek saját szabadságának fejlődése irányába mutatott. Gálné Jáger Márta (Somogy Megyei Levéltár) Somogy megye császári közigazgatása (1849 január-április) címmel mutatta be dolgozatát. A császári biztosok a konzervatívokra támaszkodva együttműködtek a katonai parancsnokokkal Somogyban, ahol a megyei bizottmány 1849. január 12-én hódolt meg. Ennek az időszaknak fontos dokumentuma a Somogy Megyei Hivatalos Tudósítások című közlöny. Ez a megyei bizottmány rendeleteit tette közzé, de első száma végül az egyetlen maradt. Intézkedett a hivatali ügymenet biztosításának megszervezéséről, rögzítette a tisztviselők kötelességeit, előírta a honvédség egyenruháinak és fegyvereinek beszolgáltatását. Az intézkedések megvalósítására azonban nem volt idő, mert áprilisban Noszlopy Gáspár Somogyba érkezett. Ezt követően dr. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze Az 1849-es nyári hadjárat főbb hadszínterei címmel tartotta meg előadását. Ebben az időszakban a harc főbb hadszínterei a Felső-Duna és a Vág térségében, majd a Duna-Tisza közében, végül a Temesközben voltak. A föhadszíntéren Komárom birtoklása révén a magyarok voltak jobb helyzetben a Duna mindkét partján, míg délen Pétervárad a határőrvidék semlegesítése miatt bírt különös jelentőséggel A magyarok azt a tervet dolgozták ki, hogy előbb az osztrákok, majd az oroszok ellen fordulnak. Ezért Bemet a főhadszíntérre rendelték, hogy foglalja el Aradot és Temesvárt, mentse fel Péterváradot, majd győzze le Jellasicsot, hogy aztán egyesüljön Görgey seregével. A megvalósítás azonban késett, s így Görgey a föhadszíntéren csak önmagára számíthatott. Június 26-án a Duna jobb partján támadni próbált, de elkésett, mert Haynau ezt a szakaszt időközben megerősítette. A kormány ekkor Komárom környékének feladásáról döntött, és Szeged körül rendelt el összpontosítást. Kossuth július l-jén leváltotta Görgeyt, a fővezér Mészáros Lázár lett. Közben Komáromnál Görgey még csatát nyert, de egy újabb komáromi ütközet elvesztésével lezárult számára a Duna jobb partja. Ekkor Vácra vonult, majd Rimaszombaton keresztül Tokaj irányába. Itt átkelt a Tiszán, s így hosszú időre feltartotta az ellenséget. Az ekkor már fővezér Dembinszky azonban Szegedről visszavonult Temesvár 68