Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - NEKROLÓG - Blazovich László: Oltvai Ferenc (1910–1999) / 77–78. o.

lyók, hogy látni lehetett a bennük úszó halakat. A répák oly nagyra nőttek, hogy ketten vitték őket. (Igaz, meglehetősen erőtlenek lehettek.) Több fórum után még a táborparancsnok sem tudta eldönteni, hogy az "arhivist" "speciálist" vagy tömegmunkás, végül jóindulatúan a magasabb kalória tartalmú kosztot "élvező" első csoportba sorolta. Főiévéltárosként 1947-től Csanád megye levéltárába került, ahol első munkájaként a kazalba hányt iratokat választotta szét. Csanád megye megszűnése után átkerülvén Szegedre, bár megmenekült az iktatói- és kiadványozási feladatok ellátásától, a levéltár néhány alkalmazottjával mindenesnek kellett lennie. Fűtés, takarítás, az iratok beszállítása mind rájuk vár. Közben a levéltári szakmunkát is el kellett látnia. A LOK pénznélkül, de rendkívül "rövid pórázon" tartotta levéltárosait. Egy-egy ellenőrzés, hivatalos út Pestre, igazgatói értekezlet, amelyből több is volt egy évben, jelentős idegfeszültséggel járt ekkor. Megkapták a direktívákat. A hozzászólás az egyértelmű helyeslést jelentette ekkor. Az 1956 után bekövetkezett olvadás idején igazán belevetette magát a munkába. A rendezési selejtezési bizottság tagjaként kidolgozta a községi anyag rendezési elveit, majd elkészítette a Szegedi Állami Levéltár fondjainak jegyzékét, amelyet nagy rendező munka, az alapleltárak elkészítése előzött meg. Télen a fűthetetlen Párizsi Áruház (korábban ilyen nevű bolt működött a helyén) nevű raktárból kézikocsin magukat eléfogva szállították át a rendezendő anyagot a városházán lévő levéltári helyiségekbe. Közben területi szakfelügyelői tisztet látott el. Felügyelete alá tartozott a Kecskeméti, Szentesi, és Gyulai levéltár. A szegedi egyetemen pedig diplomatikát, majd a nyelvszakosoknak történelmet oktatott. A történelem és a levéltár népszerűsítéséről soha nem mondott le. TIT előadások és máig megkereshető újságcikkek sora őrzik e munka emlékét. Nagy munkabírásából arra is tellett, hogy a Népfrontban városi titkárként, a TIT-ben vezetőségi tagként, a Honismereti mozgalomban pedig mindvégig munkatársként vegyen részt. Tevékenységét kitüntetésekkel ismerték el. Szocialista Kultúráért, Szocialista Munkáért Érdemrend, a Munkaérdemrend ezüst fokozata és Ortutay Emlékérem jelzi ezt az 1989. előtti időkből. Az 1990-es években kapta 80. születésnapja alkalmából a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, majd a Bél Mátyás érmet. Munkáját nyugdíjba vonulása után sem hagyta abba. Továbbra is írta tanulmányait, részt vett a város kulturális életében, és mindig kitekintett szeretett Csanád megyéje felé. Különösen Makót kedvelte. Sokat mesélt az egykori nagyhírű makói gimnáziumról, jeles osztálytársairól, köztük Erdei Ferencről. Magas műveltségű filoszként a humán tudományok majd mindegyik ága érdekelte és a művészetek is. A tárlatok rendszeres látogatójaként volt ismert. Nyitottságának, emberbarátságának, szakma szeretetének szellemét átvették tőle levéltáros utódai. Teljes életet élt, és ennek sikerei között mindenképpen elöl áll levéltárára gyakorolt hatása, és az, hogy szellemiségét késő utódai máig őrzik. Blazovich László 78