Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 4. szám - Szögi László: A magyar levéltárosképzés ötven éve, 1949–1999 / 3–17. o.

Hadtörténeti Levéltárba lettek beosztva a hallgatók és a legjobbakat a Honvédelmi Minisztérium kapta meg. Mindez zavart okozott a LOK működésében, mert a tervgazdálkodás körülményei között előre kellett volna tudni a gyakornokok pontos számát. A bizottság a tanszékvezető tevékenységét is kritikával illette, érdemei elismerése mellett is, mivel úgy látta, hogy a levéltárosi feladatot csak annak történetkutatói oldaláról szemléli. A bizottság javaslatai eljutottak az illetésekhez, de 1954-ig különösebb változtatás a képzésben nem történt. Borsa Iván, a LOK vezetője 1954. április 8-án újra sürgette az Oktatásügyi Minisztériumnál a levéltárosképzés reformját. A már említett tantervi kifogások mellett a hallgatók beiskolázása és „szétosztása" terén látott hiányosságokat. A LOK vezetője újabb részletes vizsgálatot kért, de a minisztérium 1954. június 3-i válaszában ezt feleslegesnek tartotta mert, mint írta „az 1954/55-ös tanévben új levéltáros évfolyamot nem iskolázunk be."

7 Léderer Emma 1955 áprilisában a dékánhoz írott felterjesztésében leszögezte: „Helytelennek tartanám a levéltáros szak teljes megszüntetését, mert ez annak a levéltárakban kialakult káros nézetnek lenne az alátámasztása, hogy nincs szükség tudományosan képzett történész-levéltárosokra, hanem bármilyen szakról jövő emberek a levéltárban elnyerhetik a levéltárosi képzettséget. Ez visszatérést jelent a Horthy rendszerben kialakult, a levéltárak tudományos jellegét bénító helyzethez." Mint írta a racionalizálások közepette valóban nehéz az új hallgatók elhelyezése, de a levéltárak fejlődése legalább kétévenként 4-5 új szakembert igényelni fog. Léderer végül feltette a kérdést. „A minisztériummal elvileg el kell dönteni, levéltáros szak maradjon-e, vagy a szakosodás keretei közt képezzünk-e ki néhány levéltárost?"

8 E kérdésre azonban ekkor nem érkezett válasz. Az ekkor már az önálló Történettudományi Karon folyó képzésben tehát a már tanulmányaikat megkezdett hallgatók befejezték tanulásukat, de a képzés folytonossága megszakadt és csaknem öt évig szünetelt a budapesti levéltáros szak. Az 1956-os forradalom hatására az újra egyesített Bölcsészettudományi Karon már 1957-ben visszatértek a két szakos képzéshez, és a történelem szakon új tantárgy keretében adtak áttekintést a történelem segédtudományairól. Több ilyen témájú szakkollégiumot is hirdettek, (pl. Gerics József az 1959/60 tanév I. félévében „Magyar oklevéladó szervek pecséthasználata 1526 előtt").

9 Növekedett a történész hallgatók latin nyelvű oktatása is. Mindez kedvező helyzetet teremtett a levéltáros képzés újraindításához. A Művelődési Minisztérium 1960 tavaszán úgy határozott, hogy az 1960/61-es tanévtől a BTK-án újra kezdődhet a levéltárosképzés,

10 változatlanul hároméves képzés keretében a 3. évtől kezdődően. Az újra indult szak programja a következőképpen épült fel:

11 „A levéltáros képzés célja olyan kommunista szakemberek képzése, akiknek megfelelő hivatástudatuk van és világosan látják a levéltárak fő feladatait: 1. A történelem egyik fő forráscsoportjának a) őrzését, b) a marxista tudományos kutatás céljára való hozzáférhetővé tételét, c) publikálását 7 Uo. mint előző jegyzet: Kovács Ferenc főosztályvezetőhelyettes válasza. 8 ELTE Lt. A Tört. tud. Kar DH. iratai 119/1955.sz. 1955. ápr. 15. 9 ELTE Lt. 101/a. A Történelem Segédtudományai Tanszék továbbiakban T.S. Tsz. iratai 1959. évi nem iktatott iratok. 1959. szept. 2. 10 Uo. mint előbb 1960. évi iratok 1960. ápr. 7. 11 ELTE Lt. 101/a. TS. Tsz. iratai 1961. évi iktatás nélküli iratok 7