Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - Csekő Ernő: Két választás Pincehelyen / 22–28. o.

getlenségi párti kortesek arcátlan módszereit: azok miképp szökdöstek be a néppárti táborba, és hogyan próbálták megkörnyékezni a választókat, de a "lelkes néppártiak... jegyzi meg kissé árulkodóan a cikk -, ahol a gaz lélekvásárlókat elcsíphették, jól megverték őket."

15 A lapokban sokáig eltérő számok keringtek az áldozatok számát illetően. A Tolna vármegye hét, a Pécsi Közlöny tíz, az Egyetértés hat, majd öt halottról írt.

16 Valójában - az anyakönyvek tanúsága szerint is - a tragédiának öt halottja volt: Szentpáli József 20 éves béres cseléd, Dozmati Pál 21 éves és Patkó János 22 éves napszámos pincehelyi, Fiola Anna 16 éves tamási és ifj. Vida Mihályné 19 éves nagyszokolyi lakosok. ' Egyikük sem rendelkezett választójoggal.

18 Az események megrajzolásakor szólnunk kell a választás megrendezésével kapcsolatos hiányosságokról, amelyek egy része a kor választási gyakorlatából adódott, de jelentős részéért a helyi közigazgatást is felelősség terheli. Az előbbiekhez sorolhatók az Egyetértés már ismertetett kifogásai. Ugyanis a szavazóhelyiségek kialakítására alkalmas középületek elhelyezkedése (város- és községházak, iskolák) miatt a választásoknak a települések központjában történő megrendezése általános gyakorlat volt, így viszont valóban nehezen volt elkerülhető, hogy az ellenpártok ne érintkezhessenek egymással. Viszont a helyi közigazgatást, azaz Szévald Mór főszolgabírót mint a választás biztosításáért felelős politikai hatóságot terheli a felelősség, hogy az út javítására már tavasszal leszállított és a főtéren tárolt kövek választást megelőző elszállítása nem történt meg, s így az utcakő a rendbontók számára szolgált kitűnő fegyverül. Felvethető a főszolgabíró felelőssége a választás karhatalmi biztosításánál is, mert elmaradt a katonaság megerősítése. Emellett a zavargások elmérgesedése szempontjából bizonyára nagy súllyal esett latba az a tény, hogy az igényeltnél amúgy is csekélyebb számú -15 fő helyett 12 fő - csendőrállomány a választás színhelyén egyszer sem állt rendelkezésre teljes létszámban. Szévald Mór ugyanis a választást megelőző este már egy járőrnek (2 fő) a választók felsorakozásának biztosítására Tamásiba történő kirendelésére kényszerült, mivel az ottani őrsöt teljes létszámban Szakcsra rendelték. S habár a járőr a tamási választókkal együtt délelőtt megérkezett, a főszolgabíró jóformán egész nap nélkülözni kényszerült azt a másik 4 csendőrt, akik Kurcz György állomásfőnök kérésének megfelelően a vonaton érkező és távozó választóknál biztosítottak. így a tragédia alkalmával csak 8 csendőr volt a helyszínen és ez a létszám a felbuzdult tömeg számára már nem bizonyult visszatartó erőnek.

19 De nem bizonyult valójában annak az ulánus lovasszázad sem, amely a csendőrök sortüzéig a választók közötti kordon húzásán kívül erélyesebb fellépésre - a politikai hatóság jelenlétének és utasításának hiányára hivatkozva - nem vállalkozott.

20 Összeségében elmondható, hogy a választás megszervezésében, lebonyolításában elkövetett hibák és mulasztások lehetőséget adtak a kor választási rendszeréből adódó kockázati tényezők érvényesülésének, amely a néppárti tábor erőszakos fellépésével meg is történt. A kudarcba fulladt választást követően rögtön megkezdődtek a pótválasztás előkészületei, amelyek az első választás szomorú tapasztalatain okulva már alaposan és körültekintően történtek. Ennek megvalósítását elősegítette, hogy az első választáshoz képest jelentős közigazgatási és karhatalmi erők álltak rendelkezésre. A pótválasztás sikeres megrendezése érdekében az új választás lebonyolítását a közigazgatás részéről irányító Simontsits Elemér főjegyzőt konzultációra még a Belügyminisztériumba is felrendelték.

21 25