Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - NEKROLÓG - Blazovich László: Komoly (Kochan) Pál 1914–1999 / 77–79. o.

másik könyv a Virágkor és hanyatlás 1440-1711. címet kapta (Bp. 1990. - Magyarok Európában I-IV. Szerk.: Glatz Ferenc II. kötet). Ebben újra bebizonyította, hogy propagandisztikus és politikai előírások nélkül is lehet magyar történeti szintézist írni. Országunk harmadfél évszázadának napjait úgy foglalta össze, hogy az eredményeket azok nemzetközi hátterébe ágyazta, történetírásunkban méltó helyére tette az 1526 előtti török-magyar küzdelmek sorát, a hagyományos Erdély központúságú szemlélet helyett bemutatta a királyi Magyarország meglétének és megmaradásának döntő fontosságát. Szinte elképzelni se tudjuk, hogy jelentős történetírói munkássága mellett hogyan tudott időt szakítani arra, hogy számos megbízatásának eleget tegyen. 1996-tól ellátta az MTA Filozófiai és Történettudományok Osztályának osztályelnök-helyettesi teendőit, 1980-tól 1985-ig a Magyar Történelmi Társulatnak főtitkára, majd 1985-től a közelmúltig ügyvezető alelnöke volt. 1979-1996 között a Tudományos Minősítő Bizottság történettudományi szakbizottságának titkára. Tagja volt az Akadémiai Kutatóhelyek Tanácsának, a Nemzetközi Kapcsolatok Bizottságának, a Magyar-Olasz Történész Vegyesbizottságnak, a Magyar-Török Történész Vegyesbizottságnak, és a Magyar-Szlovák Történész Vegyesbizottságnak. 1991-ben a Történelmi Szemle főszerkesztője lett. A lap alapításától kezdve a Históriának belső munkatársa volt... Ezt a sort még folytathatnánk. Évek óta tudtuk, hogy a szívére vigyáznia kellett. Nemrég tért vissza az örök városból - vidáman, jókedvűen. Utolsó vasárnapján is tele volt tervekkel - este rosszul lett. Az orvosok hiába küzdöttek életéért, július 6-án a fáradt szív megállt. A Farkasréti temetőbe 1999. július 15-én, csütörtökön 15 órakor nagyon sokan mentek el végső búcsút venni tőle. A gyászistentiszteletet Várszegi Asztrik főapát vezette. A jó barát főpap hitet, vigaszt nyújtani akaró beszédének egyik része arról szólt, hogy az örökkévalóságba vezető úton a földi léthez hozzátartozik a halál, akkor is, ha az nagyon korán is jön. Az Akadémia nevében a tudós társ, Engel Pál búcsúzott, méltó emléket állítva eltávozott barátjának. A történészek, a levéltárosok, a Magyar Történelmi Társulat tagságának fájdalmát Gecsényi Lajos, az Országos Levéltár főigazgatója tolmácsolta - a sírnál a barátok nevében Jankovics Marcell, a Nemzeti Kulturális Alapprogram igazgatója köszönt el tőle. Egey Tibor Komoly (Kochan) Pál 1914-1999 A magyar és azon belül a dél-alföldi levéltáros társadalmat bő egy év alatt újabb veszteség érte. Magyar László, Dobos János, és Oltvai Ferenc után Komoly Pali bácsi távozott közülünk. Életpályáját nem levéltárosként kezdte, élete derekán érkezett hozzánk, ám megérintette a levéltár levegője és az írás öröme, a munkát élete végéig nem tudta abba hagyni, adatokat gyűjtött, jegyzeteket készített újabb, és újabb írásaihoz, a munkából szólította magához az Úr. Nyolcgyermekes szegényparaszti családban született Pitvaroson, éppen az első világháború kitörésének napján (1914. július 28.). Emlegette is mindig a szomorú dátumot, amely számára mégis oly fontos volt. A hat elemi elvégzése után a jó eszű gyerek nem tanulhatott tovább - a négy polgárit később végezte el magánúton Tótkomlósra járva vizs77