Levéltári Szemle, 49. (1999)
Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - HÍREK - Ölveti Gábor: 25. Levéltári Napok Hajdú-Bihar megyében / 55–58. o.
keresztül mutatott rá arra a sajátos ellentmondásra, hogy bár a kortársak hazaárulással vádolták az erődítményt feladó őrség tagjait, mégis, hősies ellenállásuknak köszönhetően bontakozhattak ki a győzelmes támadó hadmüveletek. A rendezvényen résztvevők zömének nem volt ismeretlen Fleisz János Nagyváradról, aki a tavaszi hadjárat sikeres megvívásához elengedhetetlen váradi fegyver- és lőszergyárak telepítésének, a város hadiipari központtá válásának történetét ismertette. Pál Antal Sándor /Marosvásárhelyi Nemzeti Levéltár/ előadásával összefoglaló képet adott Vásárhely népének a szabadságharcban játszott szerepéről és a bukást követő megtorlásokról. Végül a délutáni rendezvényt Galambos Sándor nyíregyházi főlevéltáros előadása zárta, aki az egykorú Rajna-vidéki iserhorni sajtó írásai alapján a magyar szabadságharc eseményeit rokonszenvvel követő kisvárosi közvéleményt mutatta be. A rendezvénysorozat április 14-én a helyi előadók közreműködésével, a Déri Múzeum tanácstermében folytatódott. Ruszoly József egyetemi tanár /KLTE Jog- és Államtudományi Intézete/ a Bihar vármegyei országgyűlési választásokról, Bényei Miklós történész pedig az 1849. ápr. 14-én kihirdetett Függetlenségi Nyilatkozat létrehozásának, kihirdetésének és megítélésének körülményeiről tartott előadást. „A függetlenség napja" című tanulmány éppúgy, mint Gazdag Istvánnak a debreceni nemzetőrségről szóló előadásszövege a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyvének XXV. számában kiadásra kerül. Bényei Miklóshoz hasonlóan Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerület és Kollégium Levéltárának igazgatója is a visszaemlékezésekre, mint történeti források jelentőségére hívta fel a figyelmet a korszak történéseinek a megítélése során. Annál inkább szükséges ennek a forrástípusnak az alkalmazása, mert például a szabadságharcot követő megtorlás idején központilag rendelkeztek a református egyházi iratokban 1848-cal kapcsolatos iratok megsemmisítéséről, vagy jegyzőkönyvek esetében olvashatatlanná tételéről. Gáborjáni Szabó Botond, a Református Kollégium Nagykönyvtárának igazgatója a Hajdú-Bihari Napló április 14—i számában megjelent interjúban is említést tett arról, hogy „feltáratlan a református egyház 1848-49-ben betöltött szerepe, a kérdésnek jelentőségéhez képest alig van nyomtatott irodalma." A Déri Múzeumban elhangzott előadás a téma feldolgozatlanságán kívül rádöbbentette a hallgatóságot arra is, hogy az egyház szervezetén belül mennyire ellentmondásos volt a forradalom és szabadságharc megítélése. Ugyanakkor nemcsak református, de katolikus papokat is elmarasztaltak az eseményekben való tevőleges részvétel miatt. Ettől valószínűleg nem áll távol az a megállapítás sem, hogy a korabeli társadalom ítélete is ellentmondásos volt, beleértve az egyházakat is. A debreceni törvényhatósági bizottság közel évszázadot felölelő közgyűlési jegyzőkönyvei hitelesen regisztrálják a városi közönség ünnepi megemlékezéseit. Ölveti Gábor, a megyei levéltár igazgatóhelyettese vizsgálódása alapján arra a megállapításra jutott, hogy az uralkodó politika képviselői a megemlékezéseken nemzeti nagyjaink közül csak azokkal foglalkoztak, illetve munkásságukból csak azokat a mozzanatokat emelték ki, amelyek az aktuális politikai elvárásoknak megfeleltek. Április 15-én és 16-án Létavértesen és Hajdúböszörményben folytatódott a rendezvénysorozat. Még 1998-ban a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával és a megyei levéltár munkatársai által elkészített Forradalom és szabadságharc 1848/49-ben HajdúBiharban című kiállítás megnyitójára került sor a létavértesi Arany János Általános 57
