Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 3. szám - A VÁNDORGYŰLÉS ELŐADÁSAI - Kalmár Ella: Gazdasági szervezetek állami (statisztikai, cégbírósági) nyilvántartásai / 32–38. o.

kettőst a betéti társaságok, korlátolt felelősségű társaságok, részvénytársaságok triója, a centralizált felépítést pedig a különböző méretű vállalkozások váltották fel, kialakult a piacgazdaság „piramis" szerkezete. A piacgazdaság működéséhez elengedhetetlenek a cégekről összegyűjtött és nyilvántartott információk. E nyilvántartások és a bennük felhalmozott információk, adatok ismerete szükséges a gazdálkodó szervezetek maradandó értékű iratainak (adatforrásainak) meghatározásához, a velük kapcsolatos mai és majdani levéltári feladatok súlyozásához, csoportosításához. A következőkben két állami, törvényekben előírt nyilvántartás, annak adattartalma és információs értéke, kerül bemutatásra, melyek felmérésére a gazdasági szervek értékhatár vizsgálata kapcsán került sor. Az egyik a Központi Statisztikai Hivatal által készített gazdasági szervezetek regisztere, a másik a cégbírósági nyilvántartás. Néhány szó a statisztika feladatáról, használatáról, hasznáról A statisztika elsősorban mérőeszköz, mely a gazdasági és társadalmi élet legtöbb fontos jelenségéről átfogó, szakszerű és alapjában véve megbízható információkat nyújt mind a gazdaságpolitika és az államirányítás, mind a tudomány és a közvélemény számára. A statisztikai szolgálat feladata, hogy a társadalmi, gazdasági jelenségekről hivatalos adatokat tegyen közzé, melyeket az irányító szervezetek, a jogi fórumok, a nemzetközi szervezetek is hitelesnek tekintenek, és egyedül mérvadónak fogadnak el. A 90-es évek elején az állami, gazdasági körülmények alapvető változásai tették szükségessé és elengedhetetlenné a statisztikai munka jogi hátterének rendezését, hogy a statisztikai szolgálat szakmai és politikai hitelességének újrateremtésével a változásokat követővé, sőt azok megbízható előrejelzőjévé válhasson. Az 1993. évi XLVI. tv. szabályozta a hivatalos statisztikai szolgálat működését, összehangoltságát, figyelembe véve a személyes, illetve egyedi adatok védelmét is. A hivatalos statisztikai szolgálat szervezetei (KSH, minisztériumok, Legfelsőbb Bíróság, Legfőbb Ügyészség, MNB, OMFB) a párhuzamosság elkerülése és a tényleges összehangoltság érdekében 1995-től kötelező adatgyűjtéseiket az Országos Statisztikai Adatgyűjtési Program (OSAP) keretében működtetik, ezek adatállománya egymás közt átadható és átvehető. Kötelező adatgyűjtést tehát a KSH-n kívül a hivatalos statisztikai szolgálat többi szervezete is végrehajthat, ha azt az OSAP tartalmazza. Az 1999.évi OSAPban szereplő adatfelvételek 36%-át végzi a KSH (a 470 felvételből 170-et). Az összehangolást a KSH szervezi, a következő évre tervezett kötelező adatgyűjtéseket a kormány rendeli el, s hivatalos közlönyében közli azok OSAP nyilvántartási számát, címét, az adatszolgáltatók körét és a gyakoriságot. A KSH új és módosított felvételeinek minta kérdőíveit a Statisztikai Közlönyben jelentetik meg. A statisztikai megfigyelések szervezéséhez mindig is hozzátartozott a megfigyelt egységek nyilvántartása. A KSH-ban 1957-58-ban jelent meg először vállalati névjegyzék, melyet már akkor a rendelkezésre álló gépi eszközökkel tartottak karban és folyamatosan pontosították. Az elmúlt évtized gazdaság-szerkezeti változásai alapvető kihívást jelentettek a statisztikai szolgálatnak, hisz a megfigyelt egységek száma megsokszorozódott, valamint az állandó mozgásban, átalakulásban lévő gazdasági szervezetek követhetősége rendkívül megnehezedett. Ekkoriban kellett áttérnie a KSH-nak a teljes körű adatfelvételekről a mintavételen alapuló - reprezentatív - adatgyűjtésekre. 33