Levéltári Szemle, 49. (1999)
Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Cieger András: Lónyay Menyhért feljegyzései / 30–37. o.
visszatekintettek az elmúlt nyolc évre és a kölcsönös sérelmekre. Beszélgetésük során szabadon kalandoztak a múltban, egymás szemére vetve a különböző hibásnak vélt kormányzati döntéseket. így kerülnek elő - korántsem kronologikusan - az 1870-es költségvetést megelőző minisztertanácsi viták (Lónyay részéről a túlköltekezés vádjával, Andrássy részéről pedig az ország fejlesztésének fontosságával), az 1868-as honvédelmi törvénycsomag eltérő megítélése, Lónyay 1872 után tanúsított politikai magatartása (a túlzott hatalomvágy vádjával), az 1873-74-es gazdasági és belpolitikai válság, de a külpolitikai kérdések sem maradnak ki a párbeszédből: pl. az 1870-es porosz-francia háború, a király keleti útja 1869-ben és Andrássy esetleges távozása a közös külügyminisztériumból 1875 elején (tudtommal, ez utóbbi meglehetősen ismeretlen volt eddig). Mindezeket pedig Lónyay 1875. februári megjegyzései kísérik. A konkrét események felelevenítése mellett a beszélgetés másik jelentősége az, hogy megtudhatjuk, a két politikus milyen véleménnyel volt egymásról, miben látták egymás hibáit és értékeit. Végül a mondatok árulkodnak Lónyay és Andrássy eltávolodásáról, kölcsönös bizalmatlanságáról is. V. A forrást alapvetően a mai helyesírás szabályai szerint adjuk közre. Ennek indoka, hogy Lónyay feljegyzéseit (legalábbis ebben a formában) nem szánta a nyilvánosság elé. Mondatai lényegében egymást gyorsan követő (időben is csapongó) gondolatainak hevenyészett feljegyzései. Jól látható, hogy a szerző írás közben a mondatok helyességére, pontosságára csak kevéssé ügyelt (viszonylag kevés ezért a javítás is a szövegben). Úgy véljük tehát, hogy beavatkozásunkkal nem bontjuk meg a szöveg egységét, hisz maga a szerző a stílusnak nem tulajdonított különösebb jelentőséget, viszont eljárásunkkal könnyebbé tehetjük az esetenként nehezen érthető szöveg olvasását és értelmezését. A mondatkezdő betűket ezért nagybetűkké javítottuk, elhagytuk a mondatokat megelőző, valamint az új tagmondatokat bevezető gondolatjeleket és ezeket ha szükségesnek tűnt, vesszőkkel pótoltuk, ugyancsak a mai helyesírásnak megfelelően alkalmaztuk a központozást és a mondatvégi írásjeleket. Az egyes szavakat megfelelő ékezetekkel láttuk el. Elhagytuk a szerzői törléseket, mert azok lényeges megállapításokat nem tartalmaztak. Végül a szövegben külön nem hívjuk fel a figyelmet a mondatszerkesztési, toldalékolási és egyéb hibákra. Nem változtattunk viszont a személynevek és a múlt századot idéző jellegzetes szavak helyesírásán (pl. a latinos szóalakokon), ügyelve a korhüség megtartására. A gondolatok ritmusának megőrzése érdekében pedig mindig ott kezdtünk új bekezdést, ahol az eredeti szövegben is azt véltünk felfedezni. A közlésben a tárgyi magyarázatokat indexelt sorszámmal, a szövegkritikai megjegyzéseket pedig indexelt betűvel jelöltük, valamint a kritikai forrásközléseknél használatos egyéb jelöléseket alkalmaztuk. 37
