Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.
az anyanyelvű oktatást, vagy ahol ennek a feltételei nincsenek meg, az általános iskolában vezessék be a szlovák nyelv tantárgyként való oktatását. 23 A települések nagyobb részében azonban a szülők többnyire közömbösek voltak a szlovák nyelvű oktatással szemben, az elől viszont nem zárkóztak el, hogy gyermekük a helyi általános iskolában meghatározott óraszámban a szlovák nyelvet is tanulja. A szülők bizonytalankodásának az lehetett az egyik oka, hogy még 1949-ben is olyan rémhíreket terjesztettek a szlováklakta településeken, miszerint azokat, akik szlovák nyelven kívánják gyermeküket iskoláztatni, ki fogják telepíteni Szlovákiába. A szlovák tanítási nyelvű iskolák létrehozásáról azonban a kultuszkormányzat a nehézségek láttán sem mondott le, ezért megkezdte néhány olyan anyanyelven oktató iskola létrehozását, amelyek kollégiumi elhelyezést biztosítottak. Csak így lehetett megoldani, hogy azok a tanulók, akiket a szülők anyanyelven kívántak iskoláztatni, de lakóhelyükön erre nem nyílt lehetőség, mégis anyanyelven folytathassák tanulmányaikat. Az alföldi szlováklakta településeken - ahol a nemzetiségi oktatásnak 1945 előtt is voltak bizonyos hagyományai - nagyobb érdeklődés mutatkozott a szlovák nyelvű oktatás iránt. Tótkomlóson 1945 óta működött a szlovák általános iskola, amelynek 1949 elején 362 tanulója volt. A békéscsabai szlovák tanítási nyelvű általános iskola, amely — mint már szó volt róla — 1948-ban az áttelepülés miatt kénytelen volt bezárni kapuit, 1949-ben ismét megkezdte működését. Az első bentlakásos szlovák népi kollégium ünnepélyes külsőségek között Békéscsabán nyílt meg 1949. március 6-án. 24 De már ezt megelőzően február óta több mint 150, többnyire a környező tanyavilágból származó gyermek lakott a kollégiumban. Szarvason 1949 őszén indult szlovák általános iskola és kollégium 25 több mint 50 gyerekkel, akiknek többsége ugyancsak a környező tanyavilágból származott. Budapesten 26 1949 őszén, Sátoraljaújhelyen 27 az 1950/51-es tanévben nyílt meg a szlovák tanítási nyelvű iskola és kollégium. A szlovák nemzetiségi oktatás kiépítésének munkájába a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége is bekapcsolódott, oly módon, hogy az általa szervezett gyűléseken, rendezvényeken, és kultúrkörutakon aktív felvilágosító tevékenységet folytatott a szlovák lakosság körében. A szívós és kitartó munka eredményeként a kezdeti idegenkedést leküzdve, az 1949/50-es tanévben már több mint 10 ezer szlovák nemzetiségű gyermek részesült anyanyelvi oktatásban valamilyen formában. 28 Ez még akkor is jelentős eredménynek számít, ha a gyermekek túlnyomó többsége nyelvoktató iskolába járt, és ha azt is figyelembe vesszük, hogy olyan helyeken is megkezdődött a nemzetiségi oktatás, ahol ennek 1945 előtt nem vagy alig voltak hagyományai. A szlovák tanítási nyelvű iskolák és tanulóik létszáma annak ellenére sem változott lényegesen, hogy az iskolahálózat bővítésére az 1950-es évek első felében több erőfeszítés is történt. 1954. február 1-jei keltezéssel az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztályának vezetője Békés, Pest, BorsodAbaúj, Nógrád és Komárom megyék tanácsai oktatási osztályai részére küldött leiratában 29 úgy foglalt állást, hogy a szlováklakta településeken lehetőleg már az 1955/56-os tanévtől kezdve szorgalmazni kell a helyi iskolákban a szlovák tanítási nyelvű osztályok megnyitását. Az iskolák igazgatói és a nyelvoktatók látogassák meg a szlovák szülőket, és győzzék meg őket az anyanyelvű oktatás hasznosságáról, rendezzenek szülői értekezleteket is, melyekre hívják meg a párt- és tömegszervezeteket, valamint a megyei és járási oktatási osztályok képviselőit is. Volt néhány olyan település, amellyel a Nemzetiségi Osztály és a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége kiemelten foglalkozott, mert a 9
