Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.
nyelvű oktatás hagyománya) okok is befolyásolják, melyeket ugyancsak nem lehet figyelmen kívül hagyni. Cséven a szülők hasonló indokok alapján utasították el a szlovák nyelvű oktatás bevezetését. 12 Voltak azonban olyan települések is, ahol a szlovák lakosság igényt tartott az anyanyelvű oktatásra. Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye tanfelügyelőjének 1946. január 18-án kelt jelentése szerint 13 Perbálon a szülők többsége a szlovák nyelvű oktatás bevezetéséről tartott titkos szavazáson kérte a szlovák tagozat felállítását. A szegedi tankerületi tanfelügyelő 1946. január 18-i jelentése szerint 14 Ambrózfalván, Csanádalbertin, Nagybánhegyesen, Nagykopáncson, Pitvaroson, Tótkomlóson ugyancsak igényt tartottak a szlovák nyelvű oktatásra. A jelentés megjegyzi, hogy ezeken a településeken az Antifasiszta Szlávok Frontja kérésére már az 1945/46. tanév kezdetétől szlovák nyelven folyik a tanítás. A szlovák iskolák ügyében az Antifasiszta Szlávok Frontja meglehetősen felemás magatartást tanúsított. Beadványokban, a Sloboda című lapban megjelent cikkekben követelte a szlovák nyelvű oktatás megszervezését, ám a gyakorlatban az áttelepülés propagálásával akadályozta ezt a munkát. 1946 elején a lakosságcsere egyezmény aláírását megelőző magyar-csehszlovák tárgyalások idején a Sloboda hasábjain olyan cikkek és írások jelentek meg, melyek a megbékélés helyett a múlt sérelmeit elevenítették fel, így valójában az áttelepülés szükségességéhez szolgáltattak érveket. 15 A Front ebben az időben már azt az álláspontot képviselte, hogy a magyarországi szlovákságnak nincs szüksége iskolákra a magyar állam pénzén, hiszen hazatelepül ősei hazájába, s ott a legteljesebb nemzeti és kulturális jogokat élvezheti majd. 1946 januárjában-februárjában új rendeletek jelentek meg a nemzetiségi oktatás szabályozásáról, 16 melyek eltörölték a titkos szavazást és előírták, hogy valamennyi olyan településen, ahol legalább 15 egy nemzetiséghez tartozó tanköteles tanuló van, a tanfelügyelő köteles elrendelni a beíratást a nemzetiségi iskolába. A körülmények szerencsétlen összejátszása miatt az iskolába történő beíratások zömmel 1946 márciusára estek, vagyis éppen arra az időszakra, amikor a Csehszlovák Áttelepítési Bizottság és a vele szorosan együttműködő Antifasiszta Szlávok Frontja megkezdte az áttelepülési propagandát a magyarországi szlovák településeken. Az áttelepülés kérdése megosztotta a szlovákságot. Azokra, akik nem akartak áttelepülni, erős nyomás nehezedett a Csehszlovák Áttelepítési Bizottsággal szorosan együttműködő Antifasiszta Szlávok Frontja részéről annak érdekében, hogy álláspontjukat megváltoztassák. Attól kezdve, hogy az áttelepülés nemcsak általánosságban, hanem konkrétan is napirendre került, a korabeli beíratási jegyzőkönyvek tanúsága szerint a kitelepítéstől való félelem volt az, amely a nemzetiségi iskolákkal szembeni tartózkodást elsősorban motiválta. Ezzel magyarázható, hogy a szlovák nyelv magyar iskolában történő tanítását is csak kevesen vették igénybe. A magyar kormány már az 1945/46-os tanévben erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy Békéscsabán szlovák nyelvű gimnáziumot hozzon létre. Biztosította a tárgyi és személyi feltételeket, kinevezte a tanári kart és az igazgatót, ennek ellenére a gimnázium mégsem kezdhette meg tevékenységét, mert mindössze három tanuló kérte felvételét. A Sloboda cikkeiben a kudarc fő okaként a megfelelő előkészítés hiányát, a korabeli hivatalos dokumentumok viszont a kitelepítéstől való félelmet jelölték meg. A gimnázium 1949-ben jött létre, ahol 1953. június 23-án 19 diák érettségizett szlovák nyelven. 17 Az esemény történelmi jelentőségét az adja, hogy a mai Magyarország területén ők voltak az első szlovák érettségizettek, ugyanis a két világháború között a magyarországi szlovákság egyáltalán nem rendelkezett középfokú tanintézménnyel. 7
