Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - HÍREK - Hudi József: A Magyar Levéltárosok Egyesületének konferenciája a gyűjtőterületi munkáról / 55–58. o.

időszakban a községi tanácsi iratok begyűjtése, a rendvédelmi szervek ira­tainak megmentése lenne a legsürgetőbb feladat. Jároli előadása után rövid szünet következett, mely alatt a szlovákiai EM­BA TRADE cég mutatkozott be. Erdélyi Tibor igazgató a Szlovákiában gyár­tott és alkalmazott levéltári savmentes kartondoboz-rendszert mutatta be és kínálta fel magyarországi forgalmazásra. Szünet után Szaniszló Ferenc és Berta József (Heves Megyei Levéltár) a hevesi községi tanácsok iratainak begyűjtéséről számolt be. A megye 90 településéből 75-80 község iratanyagának átvételét tűzték ki célul. A munkát 4 fős brigád végezte: 1996-ban a begyűjtés előkészítésére, 1997 tavaszán-nyarán végrehajtására került sor. A kiszállás alkalmával a volt közös tanácsi iratkezelés figyelembevételével felmérték, szelektálták és zsákolták az anyagot, amelyet beszállítás után rendeztek. A munkadíjat a községek fizették, a beszállításról is ők gondoskodtak. Összesen 44 település­ről (köztük Gyöngyös és Hatvan városokból) 1000 fm 1972-1990 között keletkezett iratanyagot gyűjtöttek be. További 1700 fm anyag beszállításra vár. Az érintett időszakból egy-egy kisebb községből 15-20, a nagyobbakból 25-50, Hatvanból 123, Gyöngyösről 180 fm irat került leváltárba. Általános tapasztalatként rögzítették, hogy az iratkezelés, irattározás színvonala az 1980-as évekhez viszonyítva az 1990-es években csökkent. A. Varga László a Nógrád megyei tapasztalatok közreadásával a tanácsi irat­begyűjtés egy másik lehetséges módját mutatta be. A Nógrád Megyei Levéltár 1995-ben a közigazgatási hivatallal közös körlevelet bocsátott ki, amelyben meghatározta a levéltárnak átadandó iratok körét. E felkérésnek 1997-ig 8 település (közte Salgótarján város) kivételével eleget is tettek. Gyakorlatuk alapján az összes keletkezett, s 1985-ig átvett tanácsi iratnak kb. 20%-a őrzendő meg. Előfordulhat, hogy több megyében a legértékesebb iratok már nem kerülnek levéltárba, mivel az 1950-es évek óta nem volt tanácsi iratbegyűjtés. A további iratpusztulást és a szakszerű iratkezelést átmeneti irattárak felál­lításával lehetne megoldani -javasolta A. Varga László. Hausel Sándor a nógrádi városi és községi tanácsi iratok rendezésének és se­lejtezésének tanulságait ismertette. Előadta, hogy az 1974-es tanácsi iratkezelési szabályzat használatával, a besorolás ellenőrzésével, a „0" jelű ira­tok értékelésével (tükröződés, helytörténeti érték figyelembe vétele stb.), az ik­tatatlan iratok ügykörjegyzék alapján történt selejtezésével átlagosan 10%-os helynyerést értek el. A levéltárak tehermentesítésére, az irattárosi feladatok elvégzésére hoztak létre átmeneti irattárat az Észak-hollandiai Windshotenben - számolt be le­véltári delegációnk tanulmányútjáról Bősze Sándor (Somogy Megyei Levéltár). Az 1980-ban szociális (munkanélküliség-csökkentési) célzattal létrehozott in­tézmény a hágai kormányhivatalok, de térítés ellenében önkormányzatok iratainak értékelését és selejtezését végzi. Alapértéknek nem az iratot, hanem a bennük őrzött információt tekintik, s az ún. PIVOT-rendszer (selej­tezési program) alkalmazásával gondoskodnak az iratok kódjellel való el­látásáról. A számítógépes kódolás meghatározza az iratok további sorsát. Mind az anyagmozgatás, mind pedig az értékelési munkafolyamat csúcstech­nológia alkalmazásával történik (a maradandó értékű anyagról CD készül, a fotók tárolását pedig digitális digitalizálták.). Ezzel az intézménytípussal tehermentesítik a levéltárat. Talán meglepőnek tűnik: az 1945-1975 között termelt minisztériumi iratoknak kb. 5%-a kerül majd levéltárba. (Az 1996. évi holland levéltári törvény a levéltárba adás idejét 50 évről 25 évre csökken­tette.) A konferencia előadásait élénk vita követte, melyhez számosan hozzászól­57

Next

/
Oldalképek
Tartalom