Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - HÍREK - Czégény Istvánné: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári Nap / 61–63. o.

Igen színes és látványos volt Babucs Zoltán muzeológus a jászkun csapattestek ruházatát és a szabadságharcban való részvételét diaképekkel bemutató előadása. Az előadó ismertette az 1848/49-es magyar függetlenségi háború jászkun csapattesteinek történetét. Először azokról a csapattestekről beszélt, amelyek a császári-királyi haderő jászkun származékai voltak, tehát a 32/111. (Habsburg-Estei Ferdinánd főherceg nevét viselő) sorgyalogzászlóalj, ül. annak gránátos osztálya. Ezt követően a Csehországból hazaszökött 12. Nádor-huszárezred hadi ténykedését ismertette. Ezután az 1848 tavaszánnyarán megszervezett Jászkun nemzetőrség, a 65. és 24. (fehérsipkás) honvédzászlóaljak ismertetése következett. Nagyobb teret kapott a 14. (Lehel) honvéd huszárezred történetének bemutatása, továbbá felsorolta az előadó azt is, mely más lovassági és gyalogsági alakulathoz kerültek jászkunok. A korszak egyik kiváló kutatója és ismerője Hermann Róbert tudományos főmunkatárs előadásában az első szolnoki ütközetet (1849. január 22.) ismertette részletesen és igen hangulatosan. Ez az ütközet nem tartozik a szabadságharcjelentős összecsapásai közé, s története óhatatlanul háttérbe szorul a másik, az 1849. március 5-i szolnoki ütközeté mögött. A történet 1849. január 2-án, a pesti haditanáccsal indul, mely úgy döntött, hogy a magyar hadsereg fele Görgey vezetésével a Felvidéken elterelő hadmozdulatot hajtson végre. Ezzel egyidőben Perczel Mór megerősített hadtestét visszavonják Szolnokig, hogy innen biztosítsák a Debrecenben ülésező országgyűlés és az Országos Honvédelmi Bizottmány védelmét. Perczel azonban egészen Karcagig vonult vissza, s csak az OHB utasítására állt el attól a szándékától, hogy egyenesen Debrecenbe vonuljon. Január 15-én a hadügyminisztérium utasította Perczeit, hogy nyomuljon előre Szolnokig, űzze el onnan az ellenséges helyőrséget. A várost ugyanis 1849. január 13-án szállta meg Franz Ottinger vezérőrnagy lovasdandárja. Január 22-én Perczel csapatai két oszlopban megindultak Szolnok visszafoglalására. A bekerítéssel megbízott Kazinczy hadosztály eltévedt a ködben, és csak akkor érkezett a harcmezőre, amikor Ottinger csapatai már visszavonulóban voltak. így a támadást Hertelendy Miklós ezredes hadosztálya egyedül hajtotta végre. Ottinger időközben kivonta csapatait a városból, s Cegléd felé vonult vissza. Perczel támadása komoly zavart okozott az ellenséges haditervekben, Windisch-Grátz ugyanis a Görgeyt üldöző csapatok egy részét is visszavonta, s ezzel a feldunai hadtestnek is komoly szolgálatot tett. Kovács István kandidátus „Lengyelek a szolnoki csatában" címmel számos visszaemlékezést és újságcikket felhasználva elevenítette fel a győztes csata legfontosabb mozzanatait. Damjanich és Vécsey Szolnok felé nyomuló csapatai mellett az elővédet Wladyslaw Poninski kapitány dzsidásai képezték. A jobb szárnyat Wysocki dandárja alkotta. Damjanich, hogy az ellenség visszavonulását elvágja, a balszárnyra a 2. huszárezredet és a lengyel dzsidásszázadot küldte két lovasüteg kíséretében. A Tisza-híd elleni támadást - Karger csapatainak kiverésére - Julián Przyjemski őrnagy vezette. Karger Rékas felé menekült — őket a lengyel zászlóalj két honvédzászlóaljjal együtt vette üldözőbe. Milkowski szerint a csata legmagávalragadóbb jelenete a lengyel dzsidások rohama volt, amelyről Bulharyntól Szycig, Dembinskitől Wysockiig minden lengyel memoáríró megemlékezik. Damjanich javaslatára a kormány Wysockit, Poninskit, Grochowalskit, Czerniket és Przyjemskit is III. osztályú érdemjellel tüntette ki. Levéltárunk munkatársa Papp Izabella levéltáros Kiss Pál tiszafüredi tábornok életútját és a szabadságharcban játszott szerepét követte végig előadásában. A diószegi görög családból származó Kiss Pál a délvidéki harcokban alapozta meg katonai karrierjét, majd a bátorságával hírnevet szerzett 62