Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

A fentiek szellemében kezdó'dött meg a szlovák iskolák létrehozásának előkészítése is. Ezt a munkát azonban nagymértékben megnehezítette a napirendre került lakosságcsere, az áttelepülés és az ennek nyomán keletkezett bizonytalanság, a jövőtói való félelem. Zárójelben megjegyzendő, hogy az áttelepülés propagálását az Antifasiszta Szlávok Frontjának szlovák tagozata már 1945 tavaszán-nyarán, azaz jóval a lakosságcsere egyezmény aláírása (1946. február 27.) előtt megkezdte. Az Antifasiszta Szlávok Frontja

9 fenntartás nélkül átvette azt a korabeli hivatalos csehszlovák álláspontot, amely szerint a csehszlovák állam 1938/39-ben történő felbomlásáért a felelősség elsősorban a nemzetiségeket, németeket és a magyarokat terheli, ezért meg kell szabadulnia tőlük, és az állam szláv jellegének erősítésére haza kell telepítenie a külföldi - köztük a magyarországi - szlovákokat. Ez volt az ún. tiszta szláv állam koncepciója, melyet Benes köztársasági elnök még mint a londoni csehszlovák kormány vezetője a háború alatt kidolgozott, s amely az 1945-ben meghirdetett Kassai Kormányprogramba is szervesen beépült. Az Antifasiszta Szlávok Frontja az általa szervezett rendezvényeken, gyűléseken, kulturális megmozdulásokon, lapjában, a Slobodában azt hangoztatta, hogy a magyarországi szlovákoknak haza kell települniük Szlovákiába, különben az asszimiláció, az elmagyarosodás sorsa vár rájuk. Azt állították, hogy a magyarországi szlovákság helyzetében a háború után lényeges változás nem következett be, a magyar kormány ugyanúgy elnyomja Öltét, mint az 1945 előtti rendszerek és kormányzatok. Ennek egyik legfőbb bizonyítékaként arra hivatkoztak, hogy kevés a szlovák iskola és a tanító, így nincs mód arra, hogy a Magyarországon maradók gyermekei anyanyelvükön folytathassák tanulmányaikat. A nemzetiségi iskolák létrehozásáról szóló rendelet és a végrehajtási utasítás által előírt titkos szavazás megtartására technikai-szervezési nehézségek miatt igen későn, és csak az érintett települések egy részén került sor, amiben annak is szerepe volt, hogy akadtak olyan települések, amelyekben a szülők a szlovák nyelvű oktatás puszta gondolatának felvetése ellen is tiltakoztak.

10 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ezekben a helységekben is elrendelte az anyanyelvű oktatás bevezetését, a rendelkezéseknek azonban csak részben sikerült érvényt szerezni. így például Komárom-Esztergom vármegye tanfelügyelőjének 1946. február 11-én kelt jelentése szerint

11 Kesztölcön, ahol az osztálybesorolási lapok szerint 396 tanuló közül 53 tanuló szlovák anyanyelvű, a szülők, az iskolaszék, és a politikai pártok a magyar nyelvű tanítás fenntartását kérik. A szülők beadványukban hivatkoznak arra, hogy kb. 1888 óta magyar nyelvű iskola működik a községben, a község lakói közül mindenki beszél magyarul, Kesztölcöt mint kis szigetet magyar települések veszik körül, legfontosabb életmegnyilvánulásaikban nem nélkülözhetik a magyar nyelvet, gyermekük még vájáriskolába sem mehetne el, de még középiskolában sem tanulhatna tovább, ha kizárólag szlovákul tud. Ugyanezen indokokra hivatkozva kéri a kesztölci római katolikus iskolaszék és a politikai pártok a magyar nyelvű oktatás fenntartását. A különböző pártokhoz tartozó szülők álláspontját nem annyira politikai szempontok, hanem sokkal inkább gyakorlatias megfontolások befolyásolták, nevezetesen az a félelem, hogy gyermekük a magyar nyelv hiányos ismerete miatt hátrányos helyzetbe kerülhet az életben. A dokumentum ugyanakkor azt is tükrözi, hogy bár ebben az időszakban a szlovák nyelvű iskolákkal szembeni tartózkodás fő oka a kitelepítéstől való félelem volt, ezt más (köztük történeti-pszichológiai eredetű tényezők, például az is, ha az adott településen hiányzik az anya6