Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - MÉRLEG - Szlancsok Margit: "Zúduló sasok." Új honfoglalók – besenyők, kunok, jászok – a középkori Alföldön és a Mezőföldön. Gyula, 1996 / 64–65. o.

dókban is találunk besenyő-magyar kétnyelvűséget tükröző okleveleket, melyek bizonyítják, hogy: „etnikai származástudatuk még ekkor sem enyészett el teljesen" (p. 47.). Perkáta kunszállás régészeti emlékei a mezőföldi kunok történetéhez szolgáltatnak adalékokat. Hatházi ezek elemzésével támasztja alá az utóbbi évek kutatásainak azon eredményét, miszerint ezen a területen jóval a kunok teljes magyarországi beolvadása előtt állandó szálláshelyek jöttek létre. A gazdálkodásban, a hitvilágban, a viseletben még a nomád viszonyok továbbélésével találkozunk a perkátai kunok esetében; Hatházi ezt a környezeti viszonyokkal magyarázza. A XV-XVI. századra azonban a mezőföldi kunok is betagozódtak a magyar társadalomba: „tökéletesen hasonultak a környező magyarsághoz" (p. 56.). Selmeczi László: „Régészeti ásatások a Nagykunságon" című munkájában összefoglalja a kunokra vonatkozó eddigi régészeti eredményeket. A településtörténet, a birtokviszonyok, a temetkezési szokások, valamint a sírokból előkerült viselettörténeti elemek vizsgálatával megállapítja, hogy a XIV-XV. században egyrészt már letelepedett életmódról beszélhetünk, másrészt a nomád szokások (jurták, pogány rítusok) részleges továbbélését figyelhetjük meg. A tárgyi emlékek és az azokból levonható következtetések összegzése révén részletes képet rajzol a korabeli kunok életéről, elősegítve ezzel népünk múltjának jobb megismerését. „A jászok betelepülése a régészeti leletek tükrében" című tanulmányában az „...etnikai meghatározottság előtérbe állítása, elősorban az etnikai csoporttudat fogalmának alkalmazása segítségével" (p. 69.) eleveníti fel a jászok történetét. A steppei nomád „as" és „alán" népek történeti párhuzama alapján cáfolja, hogy a magyarországi jászok az alánok leszármazottai lennének. A

XIII. század derekára tehető, a kunokkal együtt történő betelepítés mellett foglal állást, s a származás kérdésében a legbizonyosabbnak a Fekete-tenger ász lakosságát jelöli meg. „A magyarországi jászok régészeti kutatása" c. fejezet lényegében a Nagy-, és a Kiskunságon feltárt kun régészeti emlékek és a jász leletanyag Összevetésén keresztül keresi a választ a magyarországi beköltözés és letelepedés, beilleszkedés kérdésére. A középkor kutatását természetesen megnehezíti, hogy - főként a korai időszakból - kevés írott forrás áll rendelkezésünkre. Különösen igaz ez a steppei nomád népekre vonatkozóan. A tanulmánykötet a legújabb régészeti eredmények bemutatásával igyekszik kiegészíteni ismereteinket a koraközépkor magyar társadalmáról. Szlancsok Margit 1998. január 27-én Pozsonyban Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója és Péter Kartous, a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma Közigazgatási Szekciója Levéltári és Iratkezelési Főosztálya vezetője egyezményt kötött a két ország levéltári iratairól készült mikrofilmek cseréjéről. A dokumentum az 1997. április 10-én megkötött magyar-szlovák levéltári együttműködésről szóló egyezmény kiegészítéseként készült. 65