Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - DOKUMENTUM - Szűcs László–Vida István: A Marshall-terv és Magyarország / 32–44. o.

A külső segítséget azonban nem csupán a nagyhatalmaktól várta a magyar társadalom. Ennek jele volt a magyar szociáldemokraták kezdeményezésére a környező országok szociáldemokrata pártjainak 1947 tavaszán Budapesten megtartott ún. Duna-völgyi konferenciája. A konferencia gazdasági tézisei az itt élő népek fokozott együttműködésének szükségességét helyezték előtérbe, hangsúlyozva természetesen, hogy nem kívánják magukat elzárni a nyugati világ erőforrásaitól - s tiszteletkörként megemlítették a Szovjetunió ötéves terveihez való kapcsolódás iránti készségüket is. E külügyi vonatkozásoktól nem mentes, mégis elsősorban gazdaságpolitikai és belpolitikai jellegűnek tűnő vitát két esemény erősen befolyásolta. Az egyik az úgynevezett „összeesküvési ügy" volt, amelynek végkifejlete - Nagy Ferenc miniszterelnök külföldön maradásával, illetve eltávolításával - a vitát eldöntő pozícióba hozta a kommunista pártot. A másik esemény a Marshall-terv meghirdetése volt, amely éppen ellenkező irányba mutatva, jelentős külföldi kölcsön felvételének és valamennyi európai ország gazdasági együttműködésének a lehetőségét vetette fel. 1947. június 5-én a Harvard Egyetemem tartott beszédében Marshall amerikai külügyminiszter bejelentette, hogy az Egyesült Államok kész részt venni a háborús károkat szenvedett európai országok megsegítését szolgáló program megvalósításában. „Politikánk - mondta Marshall külügyminiszter - nem valamelyik ország vagy doktrína ellen, hanem az éhezés, a nyomor, a kétségbeesés és a káosz ellen irányul. Célja az, hogy a világgazdaság újjáépítése révén olyan politikai és társadalmi körülmények alakuljanak ki, amelyek között a szabad intézmények létezhetnek. Meggyőződésem, hogy a segítséget nem esetenként, a különböző válságok alkalmával kell nyújtanunk. A kormányunk által adható segítségnek a helyzet megoldását és nem csupán enyhítését kell szolgálnia."... „Nem lenne sem helyes, sem hatékony cselekedet az USA kormánya részéről -folytatta - ha egyoldalúan dolgozna ki programot Európa gazdasági talpraállítása érdekében. Ez az európaiak dolga. Úgy vélem, a kezdeményezésnek Európából kell jönnie. Országunk feladata, hogy baráti segítséget nyújtson az európai program kidolgozásához, később pedig, hogy támogassa ezt a programot oly mértékben, amennyire az célszerű."

3 A világszerte nagy érdeklődéssel fogadott bejelentés - különösen Marshall külügyminiszter néhány nappal későbbi azon nyilatkozata után, hogy a megsegítendő Európa fogalmába a Szovjetuniót, valamit Közép- és Kelet-Európát is beleérti, - azt a reményt keltette, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyre jobban kiélesedő ellentétét a gazdasági együttműködés révén ki lehet majd egyenlíteni s kedvezően alakulnak Európa egészében a gazdasági újjáépítés lehetőségei. Magyarországon a szociáldemokrata sajtó volt talán a legoptimistább, mivel az új amerikai tervben az ekkor kormányon lévő angol Munkáspárt által hirdetett s általuk is követendőnek tartott politika előtérbe kerülését vélték felismerni. A segélyprogram tárgyában Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió külügyminisztereinek június 27-ére tervbevett párizsi értekezletét „Az igazi békekonferencia"-ként köszöntötte a Népszava.

4 Természetesen a szociáldemokrata pártban is voltak, akik - mint Ries István az SZDP országos választmányának ülésén - mindjárt felvetették a kérdést, hogy lesz-e politikai ellentétele a segítségnek, mindazonáltal ő is hangsúlyozta, hogy a terv Magyarországot is közvetlenül^ érdekli.

5 Hasonlóan nyilatkozott az ekkor külföldön tartózkodó Szakasits Árpád is. A kommunista párt - a Szovjetuniónak a párizsi értekezleten való részvételi szándékát ismerve - szintén üdvözölte a tervet, nagyobb hangsúlyt helyezett azonban a függetlenség megőrzését illető fenntartásokra - és igyekezett előtérbe helyezni a Szovjetunió szerepét.

6 33