Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993–1997 / 31–41. o.

A három levéltárat tudatosan emeltem ki a többiek közül, mert három típust képviselnek. Az I. sz. levéltárnak 5-8 főből áll az évi 10 munkanapnál többet kutató alapgárdája, a II. sz. levéltárnak már 15-20 emberből, a III. típusban pedig 70-80 stabil kutatóval találkozhatunk. Az évi 5-10 napot kutató „középréteg" már egyaránt masszív az I. sz. és a II. sz. levéltárnál (évente 8-18 fő), de mindketten erős hátrányban vannak a III. sz. levéltár hasonló középgarnitúrájával szemben (évi 28-46 fő). Nem ragozom tovább; az évente 1, vagy csak néhány napot kutatók esetében a számarányok éppen fordítottan alakulnak, s ennek következtében az I. típust képviselő levéltárak kutatóforgalmának sokkal több mint felét, a II. számmal jelölt levéltárénak is 25-35%-át „átfutó érdeklődők" teszik ki, és az évi 2-4 napot kutatásra szánok is igen jelentékeny rétegüket alkotják. Ezzel szemben a III. típusként megjelölt levéltárban ezekkel - a feltehetően nem igazán kitartó, ambiciózus kutatókkal lényegesen kevesebbet kell foglalkozni. Mondanom sem kell, hogy az ún. III. sz. levéltárhoz hasonlító intézményből a hozzám eljutott adatok alapján mindössze kettő meglétében lehetek biztos, és még gyanítok egy harmadikat, azaz az önkormányzati levéltárak döntő többségének kutatói összetétele az I. és II. számmal jelölt szintekhez hasonlít.

3 Az 1993-97 közötti levéltári kutatások nyomán megjelent publikációkról 10 megyei és 3 városi önkormányzati levéltárnak vannak bizonyos ismeretei; részben meglepően pontosak, részben becslésen alapulók. A teljes számszerű összeg - az országos adatok kb. 50%-os ismertségi aránya mellett - imponáló: 5 év alatt legalább 1076 tudományos produkció, azaz az összes önkormányzati levéltár esetben megkockáztathatunk egy 2000-2200 darabra vonatkozó becslést. Ez, véleményem szerint azért lényeges, mert a levéltárakat gyakran elnéző mosollyal szemlélő tudományos csúcsintézmények, továbbá a közintézményei és a nem hivatalos publikum számára kétségtelenül bizonyítja a levéltári kutatótermekben folyó munka társadalmi jelentőségét. 3. A kutatóhelyiségek felügyeletéről feltett kérdésekre mind a 18 megyei és a 4 városi levéltárból igazán áttekinthető válaszok érkeztek, ezért az összegzett adatokat táblázatba foglalva adhatjuk közre. A táblázatban a fióklevéltárak adatait nem a levéltári központokhoz csatlakoztatva tüntettük fel, szerkesztési szempontból ez túl bonyodalmas lett volna, hanem összesítettük 21 fióklevéltár jellemző adatait. Ennek a megoldásnak egyetlen hátránya, hogy nem érzékelhetőek a különbségek pl. a Nógrád Megyei Levéltár I., II. sz. fióklevéltára és mondjuk a Bács-Kiskun Megyei Levéltár különböző részlegei között. Másfelől viszont ebben az egyszerűsített formában markánsabban láthatók a fióklevéltárak közös vonásai. A közölt információk szerint a fióklevéltárak kutatótermi felügyeleti színvonala alig marad el szakmai szempontból a központokétól. (Van olyan levéltár, ahol a központban a kutatóterem felügyelője kezelő, miközben egyik részlegében levéltáros.) Úgy tűnik, hogy a szakkönyvtárak tekintetében jelentkezik leginkább olyan észrevehető fokozati küszöbérték, amely a fióklevéltárakat hátrányosabb helyzetbe hozza. A táblázat adatait egyébként részleteiben nem kívánom értékelni. 4. A kutatóhelyiségek szolgáltatásaira és felszereltségére vonatkozó - már korábban említett nyolcpontos - kérdéssorozatra is kb. 90%-ban precíz válaszok érkeztek. Sőt: azt mondhatnám, hogy gyakran túlságosan is pontosak, s annyira kifejezték a levéltárak közötti jelentékeny különbségeket, hogy az előző, kutatótermi felügyelethez hasonló táblázatos szerkezetbe nem is tudtam belekényszeríteni az országban tapasztalható változatokat. 36