Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - HÍREK - Blazovich László: Magyar László (1937–1998) / 75–76. o.

Magyar László városa levéltárán kívül nyelvtudását kihasználva szakadatlanul gyűjtötte a Szabadkára vonatkozó anyagot Ausztria, Szlovákia és hazánk levéltáraiban. Több mint ezer dokumentum másolatot hozott így össze, amelyeket önzetlenül adott át másoknak felhasználásra. E sorok írójának is, legalább 40, addig a kutatás előtt ismeretlen középkori oklevél másolatát adta át, és buzdítására készült el a város középkori története. Az elsó' háborús években még átjárt, elsősorban Szegedre, később útjai elmaradtak, levéltárában munkálkodását nem nézte jó szemmel az új vezetés. Ezután csendben, visszahúzódva és vasszorgalommal dolgozott, vállalta a nehéz sorsot akkor is, amikor több jó munkatársa eltávozott a levéltárból. Az utóbbi évek munkájának eredménye az a 13 alkotás, amit hátra hagyott, és mi akkor leszünk igazán méltók hozzá, ha vállaljuk a szöveggondozás és a kiadás teendőit. Mindenekelőtt elő kell készítenünk, hogy Iratvallató című könyve, amelyet a Határon Túli Magyar Könyvkiadási Tanács harminc más szerző munkája mellett kiadásra jelölt, mielőbb megjelenjék. Élete során mindig benne volt az írástudók azon kényszere, hogy ismereteit megossza a nagyközönséggel. Ezért is volt rendszeresen szerzője számos lapnak és folyóiratnak. Munkájáért hivatalos elismerést soha sem kapott. Legutóbb éppen a levéltári tanácsos cím elnyeréséért beadott pályázatát utasította el a magas hivatal. A sors sajátos játéka, hogy éppen akkor kapta meg Szabadka város Pro Űrbe díját, amikor utolsó óráit élte, ezért nem is tudott a magas városi kitüntetésről. Nem tudta meg, hogy szeretett városa végül nyilvánosan elismerte munkásságát, és tiszteletre méltó polgárainak sorába választotta. Ilyen módon csak két szakmai kitüntetésnek örülhetett: a dr. Bodrogvári Ferenc- és az Üzenet-díjnak. Magyar László nemcsak nevében, hanem szívében is magyar volt úgy, hogy más nemzeteket nem sértett, csak a magáét óvta és féltette. Nem egyszer volt rá oka éppen elég. Pártokhoz soha nem tartozott, ő népét és városát szerette, és ezzel „városképi jelentőségűvé" lett személyisége, magyarok, szerbek és horvátok számára egyaránt ő volt a Magyar Laci. Commemoratióján megtelt a városháza szecessziós szépségben pompázó közgyűlési terme, hogy a várostörténet felejthetetlen kutatójára, a mindig becsületes és szavatartó barátra emlékezzenek enyhítve ezzel a család hirtelen távozása miatt érzett nagy fájdalmát. Blazovich László 1998. szeptember 9-12. között Stockholmban a Magyar Országos Levéltár és a Magyar Levéltárosok Egyesülete küldöttsége (dr. Gecsényi Lajos, dr. Körmendy Lajos, Reisz T. Csaba) részt vett a XXXIII. Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencián (CITRA), melynek témája „Az információ elérése: technológiai kihívások". A rendezvényen a magyar delegáció tájékoztatta a tagországok képviselőit a következő, Budapesten tartandó konferencia előkészületi munkáiról is. A XXXIV. CITRA-konferenciát 1999. október 3-9. között rendezik meg, témája: „Az információ elérése: megőrzési kérdések". 76