Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Zábori László: Az 1896-os választások Pest megyében / 15–21. o.
összefogott a Néppárt jelöltjeinek megbuktatása érdekében. Ez a párt ugyanis Beniczky szerint „reakcionárius", „a nemzetiségeket a magyar állam ellen izgatja", s a „sötét középkor eszményeit akarja a XIX. század végén feleleveníteni". A néppártellenes kórusba a kecskeméti rendőrfőkapitány is bekapcsolódott, amikor egy kecskeméti pártközi tanácskozáson kijelentette: éber figyelemmel kíséri majd a Néppárt fellépéseit, és szigorúan megtorolja a „Zichypártiak" visszaéléseit. 21 A kecskemétihez hasonló széles körű Összefogás körvonalazódott a Néppárt ellen Dunapatajon és Vácon is. 22 A választásokat megelőző hetekben a megye több pontján felforrósodtak az indulatok. Foton és Rákospalotán a Szabadelvű Párt elleni röplapokat terjesztettek, amelyekben „a járókelő pecsovics lélekvásárlók" elkergetésére szólított fel a függetlenségi képviselőjelölt. Rákospalotán az utcán megtámadták az adóügyi jegyzőt, aki a kormánypárt híve volt. Ezek után az említett két községben, valamint Újpesten megnövelték a csendőrség és a rendőrség létszámát. De másutt is szükségesnek mutatkozott a karhatalom megerősítése a választások idejére. 23 Mindennek ellenére a választások napján számos incidens fordult elő. Túrán az éjjel 11 óra körül hazaérkező szavazók verekedést provokáltak, mire a karhatalom közbelépett. A zavargások eredményeképp egy 21 éves ifjú meghalt, többen megsebesültek. 24 Kifejezetten az ellenzék számlájára írható incidens azonban csak néhány helyen történt: Szigetszentmiklóson a hazainduló függetlenségi párti szavazók beverték a vonat ablakait, Törökbálinton pedig Zimándy Ignác katolikus plébános a szószékről a „vallás elleni izgató beszédet tartott". Mindkét ügyben eljárás indult. 25 Halason, ahol a választásokat megelőző napokban már pattanásig feszült a helyzet, az eredmény kihirdetése után a csalódott függetlenségi párti hívek beverték a szabadelvű párti választók házainak ablakait. 26 Pest megye 17 választókerülete közül háromban a függetlenségi párti jelöltnek nem akadt ellenfele. Cegléden Kossuth Ferenc indult, akinek megválasztása egy pillanatig sem lehetett kétséges. 27 De sem a Néppárt, sem a Szabadelvű párt nem fecsérelte az energiáit arra, hogy Nagykőrösön Eötvös Károllyal, Dunapatajon pedig Benyovszky Sádorral valamely jelöltjük megmérkőzzön. 9 választókörzetben már az első fordulóban megszerezte a jelölt a mandátumot: ezek közül 5 helyen szabadelvű, 3 helyen függetlenségi, 1 helyen (Abonyban) pedig nemzeti párti győzelem született. 5 választókerületben pótválasztást kellett tartani, mivel 3 vagy több jelölt indult, s közülük egyik sem kapta meg az első fordulóban a szavazatok többségét. (Dunapatajon 4 jelölt is versengett, közülük az egyik szocialista volt, aki 14 szavazatot kapott.) Ráckevén függetlenségi-szabadelvű, Vácon, Dunapatajon és Kecskemét l-es választókerületében szabadelvű-néppárti versengés volt a pótválasztásokon, melyekből a Szabadelvű Párt képviselője került ki győztesen. (Bár mint láttuk, az utóbbi három helyen függetlenségi párti segédlettel.) A kecskeméti Il-es választókörzetben 2 függetlenségi párti jelölt jutott a „második fordulóba", ám egyikük, (történetesen épp Kossuth Ferenc, aki már Cegléden elnyerte a mandátumot) visszalépett. Összességében a megye 17 választókerületéből 10 szabadelvű, 6 függetlenségi párti és egy nemzeti párti képviselő vonulhatott be az országgyűlésbe. A megye déli, színmagyar területén az ellenzék diadalmaskodott, míg északon, a polgárosodottabb, nemzetiségek által is lakott vidékeken a kormánypárt volt fölényben. A kecskeméti Il-es választókörzetben ugyan megtörtént az a példátlan „baleset", hogy a szabadelvű jelölt futott be, ám ez mindenekelőtt az ellenzék megosztottságának volt az eredménye. Ebben a hagyományosan ellenzéki körzetben, mint láttuk, a Függetlenségi Párt mindkét szárnya indított jelöltet, akik különkülön nem kaptak annyi szavazatot, mint a kormánypárti Nagy Mihály. Ám 18
