Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Böőr László: A nagykőrösi fióklevéltár 25 éve / 41–46. o.

te, munkatársaink összes munkaidejüknek csak mintegy 40%-át tudják a rendezési feladatok ellátására fordítani. Minden, a levéltárban végzett munka az őrizetünkben lévő források minél könnyebb használatát, a kutatói és a jogos állampolgári igények minél alaposabb kielégítését, a közigazgatási szervek működésének elősegítését szolgálja. A levéltárban végzett munkák eredményeiből elsősorban kutatóink, illetve adatok kérése céljából hozzánk forduló ügyfeleink profitálnak. A kutatási esetek száma éves viszonylatban 150-180 volt, az utóbbi években pedig 250-280 körül stabilizálódott. Mindenképpen elgondolkodtató, hogy kutatóink mintegy 80%-a Nagykőrösön él, a községekből viszont alig-alig keresik fel intézményünket. Sajnálatosnak tartjuk, hogy az elmúlt 25 esztendő alatt - számtalan kezdeményezésünk, próbálkozásunk ellenére - nem sikerült egyfajta levéltári tudományos műhelyt, sajátos iskolát kialakítanunk, kiemelkedő kutatót „kinevelnünk". Eredményesnek ítéljük azonban ügyfélszolgálati munkánkat. A beadott kérelmek száma a '70-es években 50-60, a '80-as években 80-100 körül mozgott, míg 1991-től 1995-ig ugrásszerűen megnőtt: a csúcsot 1991-ben értük el 918-cal, de a többi évben is 350-450 közötti megkeresést regisztrálhattunk. Végül a beadványok száma 1996-tól 130-150 között állapodott meg. Míg 1990 előtt a munkaviszony igazolások tették ki a kérelmek zömét, a '90es években egyértelműen a különféle kárpótlási igények benyújtásához kértek tőlünk adatokat. Az eltelt több mint 2 évtized alatt levéltárunk közművelődési tevékenysége is megváltozott. Bár az intézményünket bemutató vagy egyes helytörténeti témájú előadásokat változatlanul nagy számban tartunk, de a levéltári anyag önálló kiállítását - komolyabb érdeklődés hiányában - gyakorlatilag abbahagytuk. A nagykőrösi levéltár két és fél évtizedes működése alatt beilleszkedett a város tudományos, közművelődési és közéleti rendszerébe. Bár a megyei levéltár szerves része, Nagykőrös volt tanácsa és jelenlegi önkormányzata mégis minden esetben úgy „számol" az intézmény munkatársaival, munkájával, mint saját intézményével. Ez azonban csak Nagykőrösön, a levéltár székhelyén van így. Bár dolgozóink több ízben is végeztek tudományos munkát jelentettek meg cikket, tanulmányt, kiadványt, készítettek kiállítást, tartottak előadást például Cegléden, gyakorlatilag nincs kapcsolatunk sem Cegléddel, sem az illetékességi körünkbe tartozó községekkel. Nagykőrös példája ugyanakkor meggyőzően mutatja, hogy egy város tudományos, igazgatási vagy közművelődési tevékenysége csak ennek a sajátos intézménynek, a levéltárnak a bevonásával, együttműködésével lehet teljes. Általánosítható tapasztalat az is, hogy a nem kiemelt tudományos és kulturális központokban működő fióklevéltárak többnyire nagyobb szerepet töltenek be a helyi közéletben, munkájukra jobban „odafigyelnek", mint a nagyvárosokban. Végezetül az intézmény létszámáról. A fióklevéltár tervezésekor, 1971-ben - amikor 1500 fm befogadóképességű levéltár működését kívánták biztosítani - 2 fő levéltáros, 3 fő kezelő és 1 fő kisegítő-takarító státust szerveztek. Ez a létszám a későbbiekben - különböző okokból - általában növekedett. Végül 1985-tól már 9-en dolgoztunk a levéltárban. A '90-es években megkezdődött létszámunk csökkenése: eltávozott munkatársunk helyét nem töltöttük be, egy kolléganőnk nyugdíjba ment, és végül a legnagyobb veszteségünk 1996. április 28-án következett be: tragikusan hirtelenül meghalt kedves kolléganőnk Kisfaludy Katalin főlevéltáros, akinek megüresedett helyét nem kívántuk betölteni. így a létszámunk 1998. április 29-én: 2 fő levéltáros, 3 középkáder és 1 fő kisegítő-takarító. Vagyis pontosan annyi, mint 1972-ben, 45