Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

1 360 000 pengőt szinte teljes egészében a berlini Collegium vásárlására fordították, a következő esztendőtől pedig azt is pontosan tudjuk, hogy mekkora összegeket szavaztak meg a honatyák a „külföldi tudományos intézetek [köztük a berlini Collegium] szükségleteire és külföldi ösztöndíjakra". A berlini Collegiumnak juttatott támogatások pontosan tükrözik az állami ösztöndíj akció és a Collegium Hungaricumok megítélésében bekövetkezett változásokat. (Meg kell jegyeznem, hogy az alább szereplő összegeken túl az igazgató és az adminisztratív személyzet fizetését többnyire egyéb forrásokból fedezték.) 1929/30-ig töretlen az emelkedés (1927/28: 104 148, 1928/29 és 1929/30: 110 000 pengő), a rendszer teljes kiépülése után a későbbiekre is tervezett állandó összeg (1930/31: 100 000 pengő) jelenik meg, majd a gazdasági világválságnak és a Klebelsberg 193 l-es lemondásával megváltozott tudománypolitikai koncepciónak „köszönhetően" radikális visszaesést figyelhetünk meg. Az 1931/32-es költségvetésbe eredetileg 85 000 pengőt állítottak be a berlini Collegium céljaira, ezt azonban végül is 42 000 pengőre redukálták. Ez csaknem 60 százalékos csökkentést jelentett az előző esztendőhöz viszonyítva! Újabb kurtítások után (1932/33: 35 000, 1933/34: 34 000 pengő) 1934/35-től 1938/39-ig 32 300 pengőben állandósult a támogatás. 1939/40től áttértek a tárgyévenkénti költségvetésre - tehát másfél esztendőre, 1939 júliusától 1940 decemberéig szavazták meg a büdzsét -, s ekkortól az egyes Collegium Hungaricumokra szánt összegeket nem is különítették már el. Az mindenesetre megállapítható, hogy paradox módon éppen a háború idején emelkedett ismét a Collegiumok támogatása: „külföldi tudományos intézetek szükségleteire és ösztöndíjakra" összesen 370 000 pengő jutott az 1939/40. évi másfél évre, az 1939/40. évi (igaz, hogy csak egy éves) 176 100 pengővel szemben. A következő évben az előző (másfél) évinek teljesen megfelelő 246 670, 1942-ben újabb 44 000 pengő emelkedéssel 290 670, 1943-ban pedig már 330 670 pengő volt a költségvetési hozzájárulás.

57 Akimutatások szerint a berlini Collegium Hungaricumban az összes támogatásnak átlagosan egytizedét a személyi kiadások tették ki (nem értve ide az igazgató és az adminisztratív személyzet fizetését), a megmaradó részt a „dologiakra" (élelmezés, mosás, takarítás, ösztöndíjasok elhelyezése, tanulmányi kirándulások, reprezentáció) fordították. Kezdetben még zsebpénzt is adtak az ösztöndíjasoknak, a harmincas évek elejétől azonban már nem volt ez szokás. Bécsben és Rómában a Collegiumok mellett a költségvetésben elkülönítetten megjelenő történeti intézetek szerepeltek (sőt, Rómában 1936/37-től már papi kollégium is), ám ha csak a Collegiumokkal számolunk, szinte mindig Berlin kapta a legmagasabb összeget. Az évet kilenc avagy tíz hónappal számolva - azaz annyival, amennyit az ösztöndíjasok Berlinben tartózkodtak - és a teljes költségvetési támogatást az állami ösztöndíjasok számával elosztva arra az eredményre jutunk, hogy egy-egy ösztöndíjas átlagosan valamivel több, mint 3000 pengőbe került évente. Kezdetben havi 200, 1931/32-től pedig havi 160 márkában állapították meg „az ösztöndíjas helyek értékét". A legnagyobb viták természetesen akkor folytak a Collegium Hungaricumok és az állami ösztöndíj akció költségvetési támogatásáról, amikor a drasztikus csökkentés bekövetkezett: 1931 és 1933 között. „Költségvetési dotációnk, mely az 1930/31. évihez viszonyítva már eleve 10%-os csökkentéssel hagyatott jóvá - panaszkodott 1932 elején Tamedly Mihály, a berlini Collegium igazgatója -, ötven százalékkal leszállíttatott. Ez ötven százalékos redukció év közben ért, amikor két hónapig a jóváhagyott magasabb költségvetés alapján a kiadások már megtörténtek."

58 Az ösztöndíjasok személyét kiválasztó és az őket kiküldő Ösztöndíjtanács is többször erélyesen tiltakozott emiatt. 18