Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

ta, Július von Farkas sok mindent el tudott intézni. Sokakat segített, így engem is, ha kellett, egy kis elnéző mosollyal... Annyi biztos, hogy érzelmileg magyar volt és nem német, és a nemzetiszocializmus iránt oly kevés szimpátiát érzett, mint maga Horthy... Farkas Gyula vezetése alatt a berlini Collegium Hungaricum, az 1937-es és 1938-as nehéz évek alatt sikerrel, méltósággal, emberséggel látta el nehéz feladatát. Valahonnan az égből, jó Klebelsberg Kuno örömmel figyelhette működését."

45 Cs. Szabó László - aki nem tartotta igazán nagyra Farkas tudományos tevékenységét - 1943-ban szeretnivaló, a körülményekhez kiválóan idomuló, mindig többre és többre törekvő, s emellett a rá vonatkozó kritikát elviselő embernek látta.

46 Mások úgy jellemzik, mint aki igazi diplomataként sohasem mutatta ki érzelmeit, nem beszélt a saját véleményéről; ennek ellenére is nyilvánvaló volt, hogy a Teleki vagy a Kállay nevével fémjelezhető, a Német Birodalommal szemben a magyar érdekeket védelmező politikát támogatja. A források is ezt a vélekedést támasztják alá. Emiatt lehetett feszült a viszonya a berlini magyar követtel, Sztójay Dömével is, akiről nem lehetett tudni: vajon tényleg Magyarországot képviseli-e Berlinben, avagy inkább a német kívánságok minél teljesebb kielégítésének szószólója Budapesten. A „németül gondolkozó" Sztójay - furcsa módon - éppen a „magyar érzelmű" Farkas német állampolgárságára hivatkozva javasolta 1942-ben, hogy a Magyar Intézet és a Collegium Hungaricum igazgatását válasszák ketté. „A magam részéről teljesen indokolatlannak találom Farkasnak azt a feltevését is - írta Sztójay -, hogy a Collegium Hungaricum magyar kultúrpropagandát kifejtő magyar tudományos intézetté való kibővítése csorbítaná a Collegiumnak mint «tudósképző intézet»-nek német tudományos körökben élvezett tekintélyét... A magam részéről egyébként sohasem gondoltam arra..., hogy a Collegium Hungaricum keretében működő magyar tudományos intézet a tudományosságtól távol álló napipolitikát űzzön, pamfleteket terjesszen stb... A magam részéről továbbra is kívánatosnak tartanám az eddigi personalunio megszüntetését. E tekintetben változatlanul fennáll az az indok is, hogy a magyar kultúrpropagandát folytató magyar tudományos intézet vezetőjének csakis magyar szempontoktól és magyar hatóságoktól függő személynek kell lennie, tehát magyar állampolgárnak." Farkas Gyula „a maga részéről" kijelentette, „hogy károsnak tartanám: 1. ha a Collegiumot egybeolvasztanák... egy ilyen létesítendő propaganda intézettel. A Collegium közel húsz éves fennállása alatt nevet szerzett magának a német tudományos és közéletben, mint tudósképző intézet... Ennél jobb propagandát nem tudok elképzelni. A Collegium elveszítené tekintélyét, ha máról-holnapra mint intézmény, propaganda központtá alakulna át... 2. ... A Collegium az Intézet nélkül és fordítva csonka intézmények volnának. Az Intézet adja meg a Collegiumnak a tudományos munkalehetőséget, a Collegium az Intézetnek a munkatársakat. Az eddig folytatott nagyarányú kultúrmunkát csak a két intézmény eddigi szoros egysége és közös vezetése tette lehetővé."

47 Valószínűleg a Sztójay és a Farkas közötti súrlódások következtében született az az 1942 nyaráról származó ötlet is, miszerint a Collegium keretében egy berlini „magyar kultúrintézetet" kellene szervezni. Ezt az indokolta volna, „hogy az elsősorban a tudósok, az ösztöndíjasok és cserekutatók tanulmányainak felügyeletével és irányításával foglalkozó Collegium Hungaricum, valamint a kizárólag tudományos munkát végző és magyar köztulajdont nem képező egyetemi magyar intézet és tanszék mellett rendelkezzünk Berlinben oly intézménnyel, mely szervezetének ruganyosságánál, valamint minden irányban kiterjedő figyelménél és összeköttetéseinél fogva a kifejezett kulturális felvilágosító munka szolgálatába állítható."

48 Egy 1943 15