Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 2. szám - Szabó Miklós: Kétszáz éves az erdélyi jakobinus szervezkedési kísérlet / 11–16. o.

a nemesi ellenzék 1794-ben kidolgozott „nationalis militia" tervében véli felfedezni a „magyarországi jakobinus felzendülés ekvivalensét".

9 Azt „közjogilag biztosított úton" kívánta megvalósítani Tűri László ítélőmester.

10 A „nationalis militia" tervét is magában foglaló, úgynevezett Plánumot azonban Trócsányi sem ismerte,

11 mint ahogy nem ismerte a „Martinovics Kátéchisisse" lefordításához és kinyomtatási szándékához kapcsolódó tényeket sem. A Plánum - teljes nevén: Hazánk törvényes Constitutiójának világosítására és megállítására intézett Plánum

12 - bár kétségtelenül a nemesi ellenzék legjelentőseb programjának tekinthető, és bár az feltétlenül magán viseli az 1789-es francia forradalom nyomait, messzemenő túlzással sem nevezhető jakobinus programnak. Még kevésbé a Planumból kiemelt és a nyilvánosságnak szánt „nationalis militia" terve, melyet Tűri László ítélőmester 1795 első napjaiban terjesztett az erdélyi országgyűlés elé, és amely erdélyi nemesi hadsereg szervezését irányozta elő a rendek megválasztotta ország generálisa főparancsnoksága alatt.

13 Mindez nem jelenti azt, hogy erdélyiek ne vettek volna részt a magyar jakobinus mozgalomban, hogy ne beszélhetnénk a mozgalom partiumi (pl. nagyváradi, szatmári, nagybányai stb.), sőt, nagyszebeni kisugárzásáról, hogy a jakobinus káté kolozsvári példánya ne éppen ennek során kerülhetett volna a Szamos-parti városba.

14 E tényeket éppen figyelembe véve kívánunk továbblépni az erdélyi jakobinusság szálainak felgombolyításában. A Martinovics Kátéchisisse-t tartalmazó kéziratot-kézirattöredéket az MsU 336/A-D jelzetű „egy nagyobb kötetből levált vagy leszakított" kolligátumként tartják számon az egykori Kolozsvári Unitárius Kollégium kézirattárában.

15 A „levált vagy leszakított" részt Kozma Gergely kézirataként Ms. 1655 jelzettel ugyancsak kolligátumként őriznek az említett kézirattárban.

16 A két kézirattöredék összetartozását a hasonló tartalom, az azonos írás, a lapok keretezése, tűrése, az egyes tűréseknek az ábécé betűivel való jelölése indokolja. Jancsó Elemér kimutatta, hogy a káté e példánya nem azonos sem a Szentmarjay, sem a Laczkovics fordította példányokkal.

17 Borbáth Károly, aki ugyancsak tanulmányozta a Martinovics Kátéchisisse-t tartalmazó kéziratot, megállapította, hogy azt Gedő József, a Kolozsvári Unitárius Kollégium egykori diákja másolta.

18 Amint azt Lakó Elemér is hangsúlyozza, Borbáth véleménye helytálló, hiszen a kézirat 437-438. oldalán Gedő felismerhető kézírásával ez olvasható: „...1796ban írtam pro raritate". A bejegyzést 1815-ben tette, Benczédi Pál szavaival élve, védekezésként „a közben lábrakapott reakcióval szemben".

19 Gedő ezzel egyidejűleg zavaró, megtévesztő szándékkal helytelenül számozta meg az oldalakat. Összevetve az MsU 336/A-D kézirat első tűrésének számozását és a 437-438. oldalon megejtett bejegyzésben fellelhető számjegyeket, ez félreérthetetlen. E számozás eredményeként a 398-413. oldalak után kezdődő jakobinus káté a 400-438. oldalakon olvasható. Feltételezésünk szerint a megtévesztő számozás és a kátét tartalmazó résznek a „leszakítása" ugyancsak 1815-ben történt tudatosan, mégpedig Kozma Gergely környezetében, a Benczédi Pál jelezte okok miatt. A kézirat első részében (Ms. 1655) ugyanis a 311., 313., 320-321. oldalain félreérthetetlenül 1797-ben írt írások olvashatók. Ezek tartalmát, illetve lemásolását közel sem lehet „pro raritate"-val indokolni.

20 A kézirat, melynek utolsó írása éppen a jakobinus káté, tehát nem készülhetett 1796-ban „pro raritate" jegyében. Gedő utólagos, 18-19 évvel később tett bejegyzése téves, vagy éppen szándékosan megtévesztő. A kézirat kétséget kizáróan 1797-ben készült, abban az évben, amikor a fiatal Bonaparte tábornok vezette francia seregek fergeteges észak-olaszországi győzelmeinek hírére a forradalmi lelkesedés hullámai Európa-szerte újra magasra csaptak. 12