Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - HÍREK - Blazovich László: Magyar levéltárosok Hollandiában / 63–70. o.

hiszen minden új eljárás bevezetése és elsajátítása nehézségekkel jár, de ma már vallják, hogy e program előírásai alapján jobb dolgozni, mint a régi módszerrel, és a munka sem annyira unalmas így. A technikai ellátottságra jellemző, hogy óriási fényképgyűjteményüket optikai lemezre viszik, és a selejtezés csak ezután következik be. Udvarias gesztusként csoportunkat is egy perc alatt fotodiagnosztizálták, és az intézmény megtekintése után megkaptuk a képet. Az itt dolgozóknak nem zsákutca e munkahely, hiszen Jonker kollégánk, aki hű kísérőnk volt utunkon, itt kezdte levéltárosi pályáját. A nap számunkra a központi selejtező intézetben nem fejeződött be. Innen mentünk a groningeni városi levéltárba. Groningen középkori, de ma nagyon dinamikusan fejlődő város. Az ott végző egyetemisták például mind találnak munkahelyet a városban. Levéltára is megújulófélben van, ugyanis hamarosan új, nagyobb helyre költöznek. A levéltárban őrzött legkorábbi oklevél a 13. századból származik, a 14. századtól vannak meg a jegyzőkönyek, a 16. századtól folyamatos a városi levéltári anyag. A levéltár sok idegen nyelvet beszélő igazgatója, Jan van der Broek köszöntötte csoportunkat, röviden ismertette a város és a levéltár történetét, az oroszul tudó kollégákkal pedig orosz nyelven társalgott a többiek tetszésnyilvánítása közepette. Jonker kollégánk előadást tartott az iratok élettartama címmel, külön kitért a térképek és építési tervek selejtezésének kérdéskörére. Groningenben ugyanis egy építészmérnökből, egy levéltárosból és egy művészettörténész egyetemi oktatóból álló csoportot hoztak létre, amely kidolgozta a térképek és építési tervek selejtezésének alapelveit, amelyek figyelembevételével feltárják, eme dokumentáció példányai milyen mennyiségben, számban találhatók. Az anyagról számítógépes nyilvántartást fektetnek fel, és a feleslegeseket selejtezik. A raktárak megtekintésekor erre pédát is mutattak nekünk. A selejtezést építészmérnök-hallgatókra bízzák, akik kellő honorárium fejében végzik el a munkát. Van der Broek úrnak a munkaprogamot bemutató német nyelvű cikkét kézhez is kapta csoportunk minden tagja. A műszaki dokumentációk archiválása mellett a levéltár külön részlegét képezi a digitalizált fotó- és levelezőlap-gyűjtemény, valamint a személyi adattár, amely nagyban megkönnyíti a kutatók munkáját. A hangulatos és sok tapasztalatot hozó groningeni látogatás baráti beszélgetéssel és a városban tett sétával, majd vacsorával zárult. Nemcsak a groningeniektől, hanem C. Van Heeltól, kedves kísérőnktől is itt búcsúztunk el. A nyolcadik napon, pénteken Edéből reggel indultunk útnak Arnhembe, a II. világháború idején ott vívott csata által ismert nevű városba, hogy utunk utolsó programját teljesítsük. Az állami levéltár 14 000 fm anyagot őriz, 40 dolgozója van, akik közül 24 az állami alkalmazott, a többiek bérét más szervezetek, pl. a város fizetik, ugyanis a levéltár nemcsak a tartományi hivatalok és szervek, hanem a város és más intézmények anyagát is őrzi, amint F. Keverling Buisman igazgató úr ismertetőjében elmondotta. Érdemes megfigyelni azt, hogy Hollandiában a levéltárak szervezetében annak ellenére, hogy külön van állami és városi levéltári szervezet, az egyes intézmények működtetésében milyen sokféle megoldással találkozhatunk. A szervezeti megoldásokkal mindig rugalmasan alkalmazkodnak a helyi feltételekhez, mindenképpen a leggazdaságosabb megoldásokra törekszenek. Miután több helyen hallottuk, hogy az éppen meglátogatott levéltár hamarosan új épületbe költözik, nem akartunk hinni a fülünknek, amikor az igazgató megemlítette, hogy két év múlva új épületbe költöznek. A levéltárnak naponta 10-15 kutatója van, 80%-uk itt is genealógiával foglalkozik. Nem69