Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - HÍREK - Blazovich László: Magyar levéltárosok Hollandiában / 63–70. o.

nek az iratok az állami levéltárba. Gondot jelent számukra például az, hogy a törvényalkotási folyamat során keletkező' számos példányból melyiket tekintsék eredeti példánynak, hogyan és miként selejtezzék ki a többit. Ha az iratok útját a keletkezésüktől irattárba kerülésükig nem is tudtuk végigkövetni, bepillanthattunk egy a hivatallal szerves kapcsolatban lévő irattár működésébe egy ügyirat hivatali útjának konkrét példáján keresztül. A következő napot Maastrichtban töltöttük. A program a holland levéltáros egyesület vándorgyűlésével kezdődött, majd megtekinthettük a november 8-án átadott régi-új levéltárat. J. T. J. Jamar, az intézmény igazgatója kalauzolt. A raktárak már nem szédítettek el, mert máshol is láttunk hozzá hasonlókat, ám külön érdekességként tűnt fel, hogy a középkori oklevélraktárba zsilipeléssel lehetett bejutni, azaz egy olyan helyiségen át, amely biztosítja, hogy a külsővel a pollenszűrőn át érkező levegő ne keveredjék. Hollandiában a praktikus észjárásból következően számos templomot alakítottak át más célú felhasználásra. Ez történt Maastrichtban is, ahol a minorita templom hajójában rendezték be a kutatótermet, az egykori szentélyben látható kiállításon pedig a faragott köveket, egykori szobrokat és az egykori templom más relikviáit helyezték el. Megtekintettük a restauráló műhelyt is, amelyet az egykori kolostor egyik szárnyában alakítottak ki. Itt láttuk, miképpen készülnek a két oldalon nyitott nejlon oklevéltartók, azaz poliészteres kapszulák. A történeti városmagon végigsétálva jutottunk el a városi levéltárba, ahol a változatosság kedvéért nem levéltár-látogatáson vettünk részt, hanem az alpolgármester köszöntője után a levéltár igazgatója ismertette intézménye jelenét, és megcsodálhattuk az épülő új levéltár makettjét, majd pedig előadásokra került sor. P G. J. Huismans kolléga egy olyan vállakózásnak a munkatársa, amelyet a holland települések hoztak létre, hogy irattáraikkal, azok berendezésével és az iratok osztályozásával foglalkozzon, azaz készítsen selejtezési útmutatókat, azokra a buktatókra hívta fel a figyelmet a selejtezéssel kapcsolatban, amelyeket jórészt a magyar levéltárosok is ismernek, és amelyek miatt olyan nehéz előrelépni a selejtezés ügyében. Bízom egyébként abban, hogy Huismans kolléga cikkét a magyar levéltárosok is mielőbb olvashatják magyar fordításban. A. A. Mietes, az állami levéltár munkatársa, aki a PIVOT-módszer megvalósításán fáradozik, ismertette van Robbert Jan B. Hageman: Egy új holland eljárás az irattári anyag értékelésére című cikkét, amely végeredményben a PIVOT-módszer elveit fogalmazza meg. Mivel az új holland levéltári törvény az iratok levéltárba adásának idejét a korábbi 50 évről 25 évre szállította le, hatalmas irattömeggel kerültek szembe a levéltárosok, és meg kellett keresniük a közigazgatásban dolgozó kollégákkal együtt azt a legjobbnak tűnő eljárási módot, amely a rettenetes irattömegtől megszabadítja őket, ugyanakkor az iratokban lévő történeti értéket mégis megmenti. Az alapelv az, hogy a módszer nem az aktát, ügyiratot tekinti megőrzendőnek, hanem az adatot vagy információt, ugyanakkor nagy gondot fordít a tükröződő iratok kiszűrésére. Az egyes intézménytípusokra vonatkozóan részletes, mintegy a mintairattári tervhez hasonló útmutatókat dolgoznak ki az irattári anyag értékelésére, amelyet részletes szervtörténeti és működési leírás vezet be. Az eló'adásokat kötetlen beszélgetés követte, amely során az elismerés és a kételyek egyaránt megfogalmazódtak a módszerrel kapcsolatosan, és az is világossá vált, hogy a városi és községi levéltárak képviselői kissé örültek is, hogy rájuk nem vonatkozik egyelőre az új módszer alkalmazása. November 13-án, szerdán Edében töltöttük el a napot. A városi levéltárat a városháza új épületében helyezték el, együtt van az irattárral. Az irattári 67