Levéltári Szemle, 47. (1997)

Levéltári Szemle, 47. (1997) 1. szám - MÉRLEG - Biernacki Károly: Magyar élet a régi Bukarestben. Levelestár a XIX. század második feléből. Bp., 1996 / 60–62. o.

pontból kedvező' fekvést hamarosan fejló'désnek indult. II. Rákóczi Ferenc felkelésének bukása után Constantin Brancoveanu fejedelem felkarolta a magyar emigrációs hullámot és megkönnyítette az emigránsok letelepedését Bukarestben. A felkelők egy része - Rákóczival együtt - Lengyelországon keresztül menekült, akik pedig Havaselve fővárosába kerültek, azon munkálkodtak, hogy megteremtsék az emigrációs élet elfogadható körülményeit. Az emigráció második és harmadik hulláma az 1848-49-es szabadságharc és a krími háború után érkezett Bukarestbe. Az ő beilleszkedésük már könynyebb volt, hiszen a kolónia életének és működésének az alapjait már lerakták. Az 1867-es kiegyezés után az emigránsok egy része visszatért Magyarországra, akik maradtak, folytatták az elkezdett munkát, amelynek sikereihez hozzájárult a korrekt kapcsolatok kiépítése a román hatalmi szervekkel és nem utolsósorban a román lakossággal. A kötet bevezetőjében megismerhetjük a Kárpátoktól délre kialakított és a magyar közösségeket szolgáló katolikus, lutheránus és református egyházak tevékenységét. Az említett egyházak közül Kovách Géza több helyet szentelt a református egyháznak, amelynek helyzete - a belsó' életük függetlenségének révén - talán kedvezőbben alakult, mint a többi egyházé. A magyar kolónia szervezési sikerei a kultúra terén nagymértékben a református egyházzal függnek össze, azon belül pedig Koós Ferenc lelkész munkásságával, aki 1855-tó'l kezdődően 14 éven át vezette a lelkészi hivatalt. 1869-ben azonban - a Czelder Mártonnal (az ún. független egyház szorgalmazója) folytatott áldatlan vita következtében - kénytelen volt megválni a hivatalától. A néhány éven keresztül elhúzódó viták és az egyházon belüli viszonyok nyomát megtaláljuk a Kovách Géza által közzétett 137 levél egy részében is. Koós Ferencnek jelentős szerepe volt a bukaresti magyar közművelődési intézmények kiépítésében, amelyhez sorolható a Bukaresti Magyar Kaszinó megszervezése, amelyet Mester Edével együtt valósított meg. A Kaszinó átalakult Hunnia közművelődési egyesületté. 1869-től a Hunnia saját székházzal rendelkezett, ahol előadótermet, nyári színházat, vendéglőt hoztak létre. Az egyesületnek 1885-ben már közel 700 tagja volt. A Hunnia pártfogása mellett számos olyan társulat alakult meg és működött, amely képes volt helytállni és összefogni az egyre sokrétűbb magyar kolóniát. Kovách Géza felsoroja a legfontosabbakat: Budapesti Dal- és Műkedvelő Kör, Bukaresti Kocsigyártók Társulata, Magyar Betegsegélyező, Temetkezési és Közművelődési Egylet, Magyar Protestáns Nőegylet. A magyar kolónia életében fontos helyet foglalt el az anyanyelvű sajtó és nyomtatványok megjelentetése is. A kötet szerzője felsorolja a legszínvonalasabb sajtótermékeket, egyben felvázolva elindításuk hátterét. A Bukaresti Magyar Közlöny 1860. V. 15-én kelt életre, de csak 27 számát tudták megjelentetni. A Garibaldi szellemét sugárzó Közlöny egyik kiadója - Koós Ferenc - politikai nehézségekkel magyarázta a lap rövid életét. A Közlöny rovataiban a legismertebb magyar személyiségek közölték írásaikat, taglalva bennnük a román-magyar együttélés kérdéseit, ismertetve Románia gazdasági, kulturális, közéleti viszonyait. 1876-ban megpróbálták feltámasztani a magyar nyelvű sajtót, elindítva a „Bukaresti Híradó" című lapot. Csak 7 éven át jelent meg, színvonalával azonban nem tudta utóiérni a Közlönyt. A század végén kétszer is - 1895-ben és 1899-ben - próbálkoztak a „Bukaresti Közlöny" című lappal, de a kísérlet nem járt sikerrel. 1902-ben Bálinth János elindította a főleg kulturális kérdésekkel foglalkozó „Bukaresti Magyar Újságot". 1856. aug. 11-én megjelent az első magyar nyelvű nyomtatvány, az ilyen típusú kiadványokból 1890-ig összesen 75-öt adtak ki. Az egyik legjelentősebb a 61